Fa

Reggel tovább otthon maradtam, megvártam, míg a lányom megreggelizik, hogy elvigyem oviba. Rádöbbentem, hogy ebben az évben (aug 1 óta) még nem vittem, az új óvónénit nem ismerem. Míg ott várom, hogy elkészüljenek, beszólt a szomszéd az ablakon, hogy õt zavarja az udvarunkban a fa, szeretné kivágatni. Egy hatalmas vörösfenyõrõl van szó, pontosabban kettõrõl, az egyik a mi udvarunkon, a másik az övén áll, a kettõ között kb másfél méter és egy kerítés. Az tény, hogy a fenyõnek a lehulló tüskéjét egész évben takarítani kell, az is tény, hogy ha ráesik a veteményes kertre, onnan ki kell piszkálni, mert elrontja a földet, az is tény, hogy alatta szinte semmi nem terem meg, mert a "lombja" nem engedi át az esõt, az is tény, hogy a mókusok teledobálják fenyõ-szotyival az udvart (egyenként lehántják a tobozról a darabokat), de legalább van mókusunk, van fánk. Azt mondja a szomszéd, hogy mivel a két fa közel van, ágaik csak kifelé tudnak nõni, amitõl mindkét fa kifelé dõl. De nem ez a baja, hanem az, hogy már öreg, és nem gyôzi a gereblyét. Áthívott, a kertje kb 5x6 méter, szép füves, tiszta, na de ne mondja már, hogy a tüskék miatt ki kellene vágni azokat a szép fákat.

Mondom neki racionálisan, hogy ja ja, van negatív oldala, de minket nem zavar. Persze jobb lenne, ha alma teremne ott, vagy dió, meg jó lenne, ha megteremne alatta a krumpli, de azért nem bántanám a fát. A párom meg azonnal mondja, hogy olyan nincs, hogy a gereblyézés miatt vágjunk ki fákat. Azt mondja, hogy már beszélt a gondnokkal, simán ki lehetne vágni, csak döntsük el a héten. Erre kijön a lányom az udvarra, azt mondja, (õszinte még), hogy ha nem tetszik neki, akkor költözzön el.

Egy erdõ közepén lakunk, milyen lenne, ha az összes fát, ami kicsit is ferdén nõ, mind kivágnánk? Ennek a helynek ez a szépsége, mondhatni varázsa, hogy saját fánk van és saját mókusunk. Inkább a hangyák, a padlástérben szaladgáló egerek, és a közös udvarba bemerészkedõ viperák ellen találjon ki valamit, szegény fa okozza a legkisebb fejfájást.

De nem is ez, ami elgondolkoztatott, hanem az, hogy bolyhos nyuszitappancsnak érzem magam, nem tudok kiállni a fáért, nem jutnak eszembe olyan érvek, mint a páromnak. Mert túl racionális az agyam, és folyton mérlegel, és ami a legrosszabb, a mérlegelés folyamatát és a kikalkulált eredményt is elmondom. Avagy érvelés órán megbuknék.

A ráadást a lányom adta óvodába menet: "még jó, hogy te hoztál oviba, mert az anya otthon meg tudja védeni a fánkat".