Ma nem igen bírtam dolgozni, késõn értem be is, meg aztán leállt az egyik teszt-szerverem, amin a napi teszteket futtatom, és nem tudtam haladni azzal, ami a legfontosabb lett volna, kimentem hát a munkahelyemmel szembeni rózsakertbe elnyalni egy fehércsokis magnumot, onnan tovább a mókus-szigetre, sétáltam ingben, ahogy szépen fel voltam öltözve a reggeli misére. Riportra. Olyan zugot találtam a mókus-szigeten, ahol szerintem korábban még nem jártam, olyan régi finn rönkházakat láttam, amikbe akár azonnal be is költöznék, annyira tetszett. Meseházak. Aztán rájöttem, hogy az egész élet egy mese, a mókus, ahogy odajön a kezembõl enni, ahogy felszalad a ház falán, ahogy fodrozódik a nap a tengeren. A víz tükör, és ha belenézek, beleesek. Vagy valami ilyesmi. Fennmaradni a színén. Lám a jéghegyek is inkább feloldódnak benne, mintsem megmaradnának a tetején.
Aztán visszamentem a kórházba, kicsit még tettem vettem, elõkészítettem a holnapi futtatáshoz valót, aztán átadtam magam a gondolataimnak. Mintha séta közben nem törtek volna már rám. Aztán elhatároztam, hogy megcsinálom az áfonya lekvárt, és mivel csak egy euro volt a magyar paprika kilója, a munkahelyen meg egy euró volt a paradicsom, vettem hozzá egy eurós hagymát is, befõzök egy fazék lecsót is, jó lesz az télen, ha kiürül a pénztárca.
Majd el is felejtettem, benéztem az egyik legnagyobb könyvtárba, annak az újságolvasó részlegére, valami lélekemelõt akartam olvasni, levettem a polcról az Ultra magazint, ami az itteni legnagyobb ezoterikus lap, s nini, ki van benne, K*, a volt kolleganõm, akit elõbb ledöntött valami csúnya munkahelyi stresszvírus, aztán felépülve tanító lett belõle, s most õ gyógyítja a hasonló sorsra jutott konzulenseket meg kirúgdosott managereket. Örömmel láttam, hogy a féloldalra nõtt haját már kinõtte, s mosolyog, ami nagy szám nála, mert korábban csak panaszkodni láttam. Lehet, hogy be kellene iratkoznom a kurzusára. Kicsit szkeptikus vagyok a kézrátétel, az auralátás és önismereti trénig ellen, mert az ember temperamentuma, alap személyiségtíåusa nem változtatható, max korrigálható. Esetleg ha beviszik az embernek azt a pofont, kijátszák a baleset vagy a rákból felgyógyulás kártyát, talán az segít, de ezeket már kipróbáltam, és mégsem sikerült kitörni a mókuskerékbõl.
Most megyek, elhasználom a kantarell gombát (rókagomba) mielõtt a penész eszi meg. Aztán úgy beleülnék egy kád forró vízbe, elfáradtam, fájnak a lábaim, jó lenne ellazulni benne, de a finnek nem szoktak kádat tenni, csak zuhanyzónk van (majd ha lesz egy saját építésû házam, az olyan nagy lesz, hogy elférjen benne a kád is, meg sok sok vendék). S majd meglátjuk, mit hoz a honlap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése