Szomorú színes ôsz

Lehullja sok levél a fák... Határozottan õsz van, a platán eldobálta leveleit. Színorgia, a zöld minden árnyalata meg van még, meg sára, narancs, bana, sõt, itt egy olyan platánt láttam, aminek sötétvörösek a levelei. Szép, de azért valahol szomorú, mert véget ér a nyár. Imádom a platánt. Holnap, ha hazajön a lányom a nagymamától, kimegyek vele levelet gyûjteni, s majd felragasztjuk egy papírra, csinálunk belõle levél figurát.

Fõzök egy nagy adag brokkoli levest, az a kedvence kenyérkockával, hogy ha holnap haza jönnek, finomat egyen.

Az udvarban megint beérett egy nagy adag paradicsom, hiába a hideg, a természet csak teszi a dolgát. Már ideje lesz, hogy haza jöjjön a lányom, ki kell lassan szedni a tavasszal elültetett múmis répákat. Már akkorák, mint a hüvelykujjam.

Tegnap és ma tanulmányoztam a miatyánkot, s rá kellett jönnöm, mennyire tökéletes egy ima, benne van minden, a maslow piramistól, a halálfélelmen és a mikrokozmoszon keresztül a bûnök bocsánatáig. Legyen meg a te akaratod, int türelemre, s megpróbálok türelmes lenni, melegen tartom a lakást, mert bármelyik pillanatban haza érhetnek.