Van-e forgatókönyv?

Vannak azok a nehéz napok... ilyenkor mindig elõkerülnek a természetes gyógymódok. Forró tea, lehetõleg gyógyfüvekbõl, mézzel, egy jó könyv, és valami szívet melengetõ romantikus film elalváshoz. Ha visszanézem a blogom, látom, hogy a nehéz idõkben mindig a film segített. Ha megnézem, mikor kezdtem újra ehhez a szerhez nyúlni, mikor kezdtem el zsinórban kivenni a filmeket a könytvárból, sõt, mikor kezdtem el az RTL klubon interneten keresztül Barátok közt-et nézni, elárulja, mikor voltak a kritikus pillanatok, amikor valami változott.

---

Tegnapelõtt egy jehovással, tegnap egy keresztény segítõvel beszéltem. A könyvtárból kihoztam egy rakás buddhista és krishnás könyvet, aztán reggel ébredésnél látom, mégiscsak a jános evangéliumnál esett ki a kezembõl, maradt nyitva a könyv. Nem félek. Tele a konyha vega pástétommal, egy darabig akkor is átvészelem, ha lekapcsolják a villanyokat. A víz, az kicsit nehezebb kérdés, látom MO-n most mindenki a víz miatt paráz. De megnyugtatnék mindenkit, a föld 70%-át víz borítja.

---

Két hét alatt 4 kilót fogytam, most 93 vagyok, a kollegák is elismerõen vették észre a változást. Tegnap éjjel képes voltam kétszer annyit aludni, mint elõtte a héten bármikor. Megadtam magam a sorsnak, legyen ami legyen. Naplóba írom a fontosabb gondolatokat a filmbõl, visszaolvasva hat. Próbáld ki: "Assole tesimhi tesiot äätip taviov tesimhi."

---

Itt van két másik, érdekes idézet:

"- You know, sometimes I think love is just a trick nature place on us. Just a way to make more screaming babies into the world."

"- How am I make a change... I can't go through this again... I swear to god... I lose my mind.
- Shit, Bradley, listen. You just got to stay alert.
- What does that mean?
- Everything we have got to know is going on right in front of our eyes. Yeah, we have our illusions about people, our hopes, and make it blind us. But the end is always right there in the beginning."

Ezt a filmet (Feast of Love) kb 2 hete vettem ki, és már bánom, hogy nem ez volt a legelsõ amit megnéztem. Akkor talán minden másként alakul. Bár, ha a vég benne van már a kezdetben, akkor a sorsunkat nem tudjuk elkerülni. Talán ezért is jobb megadni magunkat, és elfogadni és megélni azt, ami adatik, s nem kapálózni ellene, mert azzal csak többet ártunk, még kárt teszünk magunkban, vagy másokban. Már csak arra lennék kíváncsi, mi is volt megírva abban a nagykönyvben a kezdeteknél?

---

A filmben mindig vannak apró árulkodó jelek, amik elárulják a film végét, de ezt nem vesszük elsõre észre, csak ha másodszor, harmadszor újra nézzük. Szinte bármilyen befejezést el tudunk képzelni a film közben, és sokszor meglepetésként ér a végkifejlet. A sakk is ilyen lehet. A lépéseket nem lehet visszacsinálni, minden lépés közelebb visz, hozzá járul a végeredményhez.

A vicc poénjáról tanította Baracskai (vagy Mérõ volt?), hogy ha tudod a vicc végét, akkor már látod, hogy az elõzmények pont erre az eredményre vezettek, csak nem ezt vártuk. Na de a viccnek lehet más vége is, olyan, ami talán nem csattan akkorát, de ugyanúgy levezethetõ az elõzményekbõl.

A film nézése közben hiába nem tudjuk, mi lesz a vége, hiába szurkolunk a happy endért, azon nem tudunk már változtatni, meg volt írva a forgatókönyvbe. De a sakk esetén az, hogy hogy indul a parti, még nem determinálja, hogy ki fog nyerni. Ha már a megnyitásban benne lenne a végeredmény, akkor E4 mindig nyerne, s nem lenne értelme leülni játszani.

Ergo: talán nem is a kezdet, nem is a befejezés, hanem a játék a lényeg.

Lehet, hogy az, hogy hogyan alakultak a kezdetek, elõrevetítik a végeredményt, de ez nem feltétlen sorsszerû. A sors lehet a sakkozó tudása, vagy pillanatnyi hangulata, ami már az elsõ lépés elõtt adott volt. Nem a rossz lépés, az ütés maga okozza a focista halálát, hanem az, hogy a túlterhelõ edzések miatt a szíve túlterhelõdött.

---

Hát valami ilyen hülyeségeken jár az agyam, mióta túl sok a szabadidõm. Azokon a nehéz napokon. Okos-e vagyok?