Derűs nap

Derűsen indult a mai nap: sikerült kialudni magam. Belealudtam az esti meditációba. Aztán busszal jöttem dolgozni, nem kellett a dugóban stresszelni, csak sétáltam, néztem az embereket, ki hova siet, s mivel foglalják el magukat utazás közben. Olvasnak, telefonoznak - kevesen pihennek vagy élvezik a napot. Szép indiánnyár van, 13 fok, a nap "éget", kiültem a tó partjára nézni a túloldal színes fáit, fagyit nyalok, és regenerálódok.

Beszéltem egyetemi (coach és MBA) tanáraimmal, két hét múlva Finnországba jönnek fellépni, szervezek egy találkozót velük és a helyi értelmiséggel, felélesztendő a korábban volt mindentudás egyetemét. A téma: döntés, vezetés, startup vállakozás.

Tegnap hírt kaptam a lányomról, kiesett az első tejfoga. Éjjel jót bőgtem rajta, hogy nem lehetek fogtündér. Beszéltem vele telefonon, azt mondta, nem is akar fogtündért, nem akarja, hogy elvigyék a fogát. Határozott vélemény. Hát nem aranyos?

Szintén tegnap, összegereblyéztem a fenyõlevelet, hullajtja a fánk, nehéz volt kipiszkálni a tüskéket a fû közül, eltartott egy ideig. A lakással nem állok ennyire jól, szeretnék rendet rakni, átrendezni kicsit, hogy tudjak vendégeket fogadni, ha az exem kiengedi a gyerekeim hétvégére. Szeretnék egy klassz kis gyereksarkot is, ha kialakul a láthatás rendje, a lányom is jól érezze magát nálam.

Elfogyott a fagyi, letelt az ebédszünet, indulnom kell vissza. Ebédelni majd délután fogok, gombamártást fõztem, majd azt, ha lesz étvágyam. Mindenestre ma megjegyezték a kollégáim is, hogy milyen derűs vagyok, csak nem hazaköltözött a család? Sajnos nem.

Délután költözés van, átszervezések megint a cégnél. Még megvan az állásom, akarom mondani, az ülésem, de a korábbi munkahelyem ma nagy leépítést jelentett. Sorozatosak a leépítések Finnországban, nem csoda, ha sokan aggódnak a helyzet miatt.