Érkezett egy meghívó, meghívnak a nagykövetség bulijára - a partneremmel együtt. Elolvastam, és elbõgtem magam. Most hogy menjek oda egyedül? Van esetleg önként jelentkezõ hajadon, aki elkísérne?
Azt hiszem bekattanok, és mindjárt szabadegyházat alapítok. A bánattól. (A szomszédnak nincs jobb dolga így szombat délután, mint jól megdöngetni az asszonyt. Már nem sikonganak, de az új ágyuk ütemesen csapódik a falnak, nekem meg éppen sírni lenne kedvem, le is mondom a szaunát, meg a holnapi találkozót.)
3 megjegyzés:
"A természet az én templomom, és a séta benne az imádkozás."
Erdekes, szep gondolat.
En katolikus kereszteny vagyok a keresztseg szerint. De! Mivel mernok is vagyok, a szemlelet modom olyan, hogy semmit sem hiszek el, vagy vettek el addig, amig nincs ra bizonyitek. Amig nem lattam a bizonyitekot.
Kerdes: Van-e bizonyitek Isten letezesere? Megnezhetem-e?
Meg senki sem gyozott meg arrol, hogy letezik, de arrol sem, hogy nem letezik. Ebben megis, valahol melyen bent, de hiszek.
Viszont! Nem ertem az egyhazakat. Nem ertem, miert kell nekem templomba jarnom, gyulekezethez tartoznom. Az, ha hiszek Istenben, ha a tanitasa szerint elek, az nem eleg?
2 templom all igazan kozel a szivemhez. Az egyik, ahol megkereszteltek a gyermekeim, az ocsem, illetve imat mondtak edesapamert, nagymamamert. A masik a helszinki szikla templom. Miert ez a masik? Mert itt erzem, hogy nem a kulsoseg a fontos, csak a hit.
Igen, ugy gondolom, hogy lehetek jo kereszteny ugy is, hogy nem jarok templomba. Es kozelebb allok Istenhez egy szep erdei osvenyen, egy ude zold reten, egy szikla tetejen allva, a termeszet szepseget csodalva, mint jopar embertarsam, aki templomban imadkozik naponta.
Van, akinek fontos a valahova tartozás. Amint látod, én ilyen vagyok. Család, barátok, régen a mézes társaság, és ilyen a vallási közösség is. Ahol az embert elfogadják, ahol érzi, hogy nincs egyedül.
Jaj de jó ez a kép és az idézet is nagyon, nagyon!
Megjegyzés küldése