2013. november 26., kedd
Szent írás
Azt írja az egyik biblia fordítás, hogy "helyezd a kezed a tomporom alá és esküdj meg", a másik így írja ugyanezt: "tedd a kezed a csípõm alá", a harmadik meg egyenesen így fogalmaz "fogd meg a herémet". Érdekes ez a könyv, vettem egy másikat, hogy tudjam összehasonlítani. Kellene egy Jehova tanús is, azt mondják, abban sok mindent átírtak, náluk nincs szentháromság.
Jut eszembe, a Szentkoronázás nem bálványimádás? A szentkorona tan terjesztése?
Azt mondja valamelyik vers, hogy bízd rá magad istenre. Imádkozz, hogy biztos kezet adjon az orvosoknak, mikor operálnak, hogy világosítsa meg a tudatukat, mikor a betegségek okát és a terápiát kigondolják. Olyan ez, mint a csapatépítésen a bizalomjáték: becsukod a szemed, hátradõlsz, és bízol benne, hogy a többiek elkapnak. Feladni a kontrollt és átengedni másoknak...
Aztán látom, hogy az áldás mûködik: a pap ráteszi a kezét a gyermek fejére, elmond egy varázsigét, és az a gyermek hirtelen abbahagyja a rosszalkodást, megszentelõdik. A szó, az ige teremti meg a változást. Az orvos kimondja a diagnózist és a terápiát, és a beteg meggyógyul. A bíró kimondja az ítéletet, és szavaival bûnöst vagy ártatlant teremt.
Kívülrõl várom én is a segítséget, hogy valaki mondja el, hogy valaki pofozzon vissza a normális átlagba. Ha kimondják, megnyugszom. Ha magamra hagynak, ha elkerülnek, összezavarodom.
Kezdetben vala az ige, és az ige vala isten... Hogy is van ez? Ha tudunk beszélni, tudunk teremteni, isteni lények vagyunk?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
igen, azok.
Megjegyzés küldése