Nagy néma kilégzés

Ez volt az elsõ magányos karácsonyom, s azt hiszem megértettem az ünnep lényegét, a várakozással, Krisztussal, a megszabadítással, a szeretettel, mindennel együtt. Hát ez van. Talán megérem, hogy meszáll a szent lélek, és jobb emberré válok. Éjfélkor tele volt a templom, elõször voltam. Jó volt a zene...

A nevem alapján lehetnék pásztor, a keresztnevem alapján lehetnék vezetõ, a második keresztnevem alapján király, a születésem dátuma alapján lehetnék megváltó... azt hiszem, mégiscsak papnak kellett volna mennem. Még fogadhatok cölibátust is akár, de a protestáns egyházakban erre semmi szükség, ha krishnásnak állok, vagy más irányzatot követek, akkor sem fontos az önmegtartóztatás. Ha nagyon prédikálni akarnék, a Jehovákhoz mennék, ha nyelveken akarnék beszélni, akkor a pünkösdiekhez, ha sok feleséget akarnék egyszerre, akkor a mormonokhoz, ha azt akarnám, hogy találjanak nekem új feleséget, akkor az egyesítõsökhöz, ha sok lenne a pénzem, akkor a Hit gyülibe. Ha azt akarnám, hogy ne értsem a beszédet, akkor is tudnék hová menni.

Harcolok az egómmal. Jól esik, ha nem én szolgálok, hanem nekem szolgáltatnak. Mondhatni mindennapos a kapcsolatom istennel. Kiváncsi vagyok, mikor jelenik meg álmomban Gábriel, hogy márpedig fiúgyermeket fogok szülni. A hasam alapján lehetne akár... elértem újra a 100 kilót.

A rózsa... fehér...

Ez utóbbit ma a vendégségben lõttem, tetszik, olyan, mint egy érett petesejt... vagy pamucs ormány papucsbolt.