Nincsen semmi baj

Ma megint nagyon fáj a fejem, pedig aludtam vagy 9 órát. Azt hittem az idõjárás okozza, de az nem szokott 3 napig tartani.

Közeleg a 42.

Ma legalább megpróbáltam. Hogy mit? Rendbe hozni magam. Pakoltam reggel, aztán bejöttem dolgozni, de nem igen volt kedvem. Leginkább otthon maradtam volna kikúrálni a fejfájásomat. Pihenni. Feküdni. Olvasni. Feltöltõdni. Nincs szabadságom amit kivehetnék, az ünnepek között is dolgozni kell, betegszabadságra menni is problémás.

Ebéd után jól esne kicsit ledõlni. Az elsõ finn munkahelyemen volt egy pihenõ szoba (korábban orvosi volt, de orvos nélkül maradt), vietnámi kollegánk oda járt ledõlni. A kínai csak leborult az asztalra és aludt egy órát, nem zavartatta magát. A magyarok inkább elbújtak a földszinti szaunában. Annak kényelmesek voltak a foteljei. (Mármint a szauna nappalijának.)

Ma reggel állok a villamosmegállóban, elfelejtek jelezni a villamosnak. Finnországban a busznak inteni kell, hogy megálljon, hiába áll ember a megállóban, ha senki nem száll le, és senki nem jelez, nem áll meg. Hallottam, hogy a villamosra is igaz ez, ma mégis elmulasztottam inteni, s csak végigszáguldott a megállón. A következõ 6 perc múlva jött, mínusz 7 fokban. 6x7 az pont 42. -42 fokperc. Butaság összeszorozni.

Semmi fontos mondanivalóm nincs, mégis írni akarok. Hiányom van. Talán vas. Talán vitamin. Talán szeretet. Legközelebb hozok magammal 2 gyertyát. Mi lenne, ha itt a munkahelyemen is meggyújtanék 2 szálat? Hülyének-e néznének?

Reggel fejjel lefelé feküdt elöttem egy újságlap, sudoku volt kivágva. A hátlapján régi tévémûsor. Olvasom, fejjel lefelé, hogy aamen-tv. Az aamu tv-t olvastam ámennek. Aamu = reggel. Nem tudom hol jár az eszem.