Szeretetnyelv

Megjött a kemény fagy (-9), enyhült a fejfájás. Az erõszak mentes körben a tekintélyrõl beszéltünk. Azt kérdezte a vezetõ, hogy mit jelent a tekintély, mikor érezzük azt, hogy tekintélyünk van a gyerek szemében. Mondtuk, ha a gyerek hallgat ránk, tanul tõlünk, elfogadja a szabályokat. Hogy lehet elérni verés nélkül? Úgy néz ki nehéz megszerezni, és könnyû elveszíteni. Bizalmi kérdés. Köze van a kompetenciához. Ha a gyerek látja, hogy a szülõ határozott, megbízhat benne, akkor lesz tekintélye. A kérdés inkább az, miért kell a tekintély? Mert a tekintélyre hallgatunk.

Azt hiszem a finn társadalom alapja a demokrácia, és a gyermeket is bevonják ebbe, a gyereknek a szülõ nem dirigál, hanem tanácsot ad, nevel, irányít, terelget, ha a gyerek a fára mászik, akkor figyelmezteti a veszélyeire, de hagyja leesni. A gyerek dönt, akármilyen kicsi is. Mintha a szülõ nem lenne felelõs a gyermek tetteiért. Persze ha életveszélybe kerül, pl lelép az autók elé, akkor elõbb a szülõ visszaránthatja, de utána el kell magyarázni, miért.

Azt hiszem nekem ez a tekintély dolog azért fontos, mert féltem. Birtokolni akarom, dirigálok neki, azt akarom, hogy szót fogadjon, nem hiszem, hogy racionálisan át tudja gondolni a tettei következményét. Ha sok csokit eszik, kövér lesz mint az apja, és mindenféle komplexusa lesz. Írom, hogy mert féltem. Nem akarom, hogy leessen a fáról, mert akarom a kórházba cipelni, és öregkoráig tolókocsiban tologatni.

---
Aztán elmentem az Ikeába, és hosszas gondolkodás után (hogy milyen színû legyen, és milyen párnát vegyek hozzá) vettem egy gondolkodó fotelt, hogy a fentieket meg a lentieket átgondoljam. Azt hiszem hosszú lesz a tél, ha a párom a héten végleg kiköltözik, akkor teljesen egyedül, végül nem vettem tévét se, majd olvasok, és töröm azt a kicsi okos buksi fejem.

Beszélgettem egy pszichológussal, szóba került az 5 szeretetnyelv. Olyat kérdezett, amire nehéz válaszolni. Azt hiszem a nehéz kérdések, amin el kell gondolkodni, azok formálnak bennünket.

"Vajon a feleséged szeretetnyelvét is ismerted és aszerint bántál vele? Mondod, hogy szeretted sőt még mindig szereted. Ezt ő érezte, érzi? Mondtad neki elégszer? A nők általában megunhatatlanul szeretik hallani."

Érdekes kérdés, nem vagyok biztos benne - de talán már késõ. Mondani biztos nem mondtam neki, sõt, a rózsák is elmaradtak úgy a második év után. Van egy székely vicc: - Apjuk, szeretsz te még? - 20 éve a templomban már mondtam, majd szólok, ha változik. Tudom, hogy egy idõ után, a rózsaszín köd elmúltával már a megszokás, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés tart össze. Mit tehetek, ha a feleségem tényleg ráébredt a kezdeti vakság után, hogy milyen a férje, hogy nem ilyet képzelt el magának (pl az apukája teljesen türelmes, nyugodt, csendes ember, ha olyanra vágyott, akkor tényleg csalódott bennem).

Nem is tudom, miért maradnak együtt párok olyan sokáig?

A múltkor linkeltem egy elõadást a szerelemhormonokról. Abban meséli a (vallásos) elõadó, hogy miért jó a házasság elötti önmegtartóztatás. A párok megismerik egymást, mielõtt még a rózsaszin köd, a testi szerelem elvakítaná õket. Ha a kapcsolat kibírja a házasságkötésig, akkor megérdemlik azt a boldog idõszakot, aztán ha elmúlik, nem egy ismeretlen ember mellett ébrednek fel, hanem egy olyan mellett, akit már korábban megismertek, és annak ellenére elfogadtak.

Húgomnál szoktam látni ezt az idézetet: a barát (vagy társ?) az, aki ismer, és ennek ellenére szeret.

Mára ennyi, megint kezd fájni a fejem, ki kellene aludnom. (Nehéz lesz, felkavaró volt a mai beszélgetés.)

---
Mondtam? Már tegnap megvettem a fenyõt, most még elég nagy a választék, szép formásat kaptam. Azt tervezem, hogy a születésnapomra feldíszítem, így sokkal kisebb stressz lesz majd a karácsony.