A választás szabadsága lebénít

Tegnap este a személyiségtípusokról beszélgettünk. Felmerült a kérdés, hogy jó-e az, hogy mind másmilyenek vagyunk. Mennyivel könnyebb lenne döntenünk, és bánnunk az emberekkel, ha mondjuk csak kétféle személyiségtípus lenne: az egyikkel így kellene bánni, a másikkal úgy. Pedig úgy néz ki a személyiségjegyek sokféle keveredése teszi a világot színessé.

Érdekes volt, mikor mutattam egy színes ábrát, ami elvileg valami (elcseszett) személyiségteszt, szinte minden ember, pontosabban egy kivételével mindenki ugyanazt a képet választotta. Kitalálod, melyiket?

Nem, a világ nem fekete-fehér, és igen, a sokszínûség gyönyörködtet. Az IGEN meg boldoggá tesz, de errõl majd késõbb. Na de mi van a döntéseinkkel? Jobb, ha többõl dönthetünk, vagy jobb, ha csak korlátozott opciól választhatunk? Ez nem a tegnap este témája volt, talán errõl beszélhetnénk a legközelebb. Addig is itt egy videó a választás paradoxonáról. Az elõadó nem kevesebbet állít, mint hogy túl sok választási lehetõség lebénít bennünket, boldogtalanná tesz, és csökkenti a jólétet.


Gondolj bele: elmész az orvoshoz, s ahelyett, hogy megmondaná mit tegyél, azt mondja, hogy az elsõ módszerrel ezek a kilátások és ilyen kockázattal járnak, a másik módszer szerint más kilátások és más kockázatok, melyiket választod? Ès ott álsz tanácstalanul, hogy melyiket válasszad. A döntés, a felelõsség a szakemberrõl átkerül a laikus felhasználóhoz, vásárlóhoz, beteghez. Ha a boltban van 100 féle farmer, sokkal nehezebb választani, mint ha csak 2-3 lenne. És ráadásul kevésbé leszel elégedett a döntéssel, mert folyton benned bujkál a kérdés: nem lett-e volna sokkal jobb, ha egy másikat választottál volna?

A házasságkötés hasonló kérdés. Vajon miért voltak régen elégedettebbek a házasfelek, akik korán házasodtak? Mindenesetre a házasságok tovább tartottak. Talán ma annyi sok emberrel megismerkedünk, mire végre megállapodunk egy élettárs mellett, hogy folyton elégedetlenek leszünk a döntésünkkel.

A videó szerint a megoldás az lenne, ha nem lennének, vagy minimálisak lennének az elvárásaink. A mai világunkban a reklámok, a média és a nagy választék épp ezellen dolgozik, hogy minél magasabbak legyenek az elvárásaid. Tudod, a hosszú lovon fehér huszár szõke karddal. Az ritkaság, mégis mindenki arra vágyik. És ha nem szõke, hanem barna, ha nem finn, hanem magyar, akkor az egész életünket kész tragédiának érzékeljük.

Most a szép kiránduló idõ adott, és szerencsére csak kettõ lehetõség közül választhatok: vagy itthon maradok, vagy nem. Könnyû döntés lesz. Már csinálom a görög salátát, és a haloumit.

Ne irigykedjetek, egyedül megyek.