Szombat

Péntek éjjel sokáig cseteztem vagy leveleztem, már nem emlékszem, ezért valahol 10 óra tájban ébredtem csak, annak ellenére, hogy már 5-kor besüt a nap a szobába. Lassan szedtem össze magam, és nem tudtam, mit fogok csinálni aznap, tologattam össze a tennivalókat egy sárga lapon: mosni, takarítani, a kertet rendezni, ki kellene ültetni a paradicsomot, ebben a 27 fokban szépen nõhetne. A cukkinit már pár napja kitettem. Ideje répát is vetni, és a friss epret áttenni a többi közé, mert az eresz alatt nem kapott esõt.

Szóval még borotválatlan azon gondolkoztam, jó lenne látni a kicsi lányom is a hétvégén, valahol kint, ha már olyan jó idõ van. Aztán látom facebookon, hogy van a Maailma kylässä fesztivál, ott jó a zene, jó a kaja, és még valami ajándékot is lehetne venni a hugomnak. Aztán elindultam oda, hagytam a takaritást, meg minden mást. A telefonom persze fél óra netezés (vonat unalmas) lemerült, s már nem kaptam meg az ex SMS-ét, hogy mennek a tengerre, mehetnék velük. Majd máskor, ha eddig megvoltak nélkülem, ezt a napot kibírják. Persze ez a mondat is lelki terror, ezért is börtönbe zárnak, hagyjuk is ezt a témát. Pontosabban ilyenre nem is gondolhattam, mert nem tudtam, hogy jött az SMS, mert azt csak este 10-kor mikor töltöttem a telefonom kaptam meg. Arra gondoltam, ha nem jött idõben válasz, akkor már megint nem kiváncsiak az apára. Amúgy is kötelezõ harag és háború van közöttünk a válás óta. Remélem, javul majd a helyzet.

Ott a fesztiválon jó zenét hallottam, táncoltam, megkóstoltam mindenféle ételeket, és az egyik afrikai tamtamdobos társaságban megtaláltam a korábbi kolegámat, akit ugyanakkor rúgott ki a Konnekting Pípul cég, mint engem. Az érdekes volt, tamtamolás közben beszélgettünk, míg a haverjai énekeltek és táncoltak. Valami jótékonysági szervezetet csinált Afrikában, talán Ghana, vagy Niger, és most csak erre a hétre jött vissza Helsinkibe.

Aztán a Da Cruz. Táncoltam a zenéjükre, megvettem a lemezüket, és mikor alá akartam iratni azzal a fekete istennõvel, aki fehér ruhában rázta az éneket ki magából, kezébe vette a lemezt, ki akart mászni a korláton, hogy aláírja nekem, nem ment, elindult a színpad háta mögé, hogy kijön, mikor elkapta valami tévé, és negyed órán át vártam rá, meg a lemezemre. Aztán nagyot beszélgettünk. Aztán vasárnap este is, mikor ráadás koncertet adtak a Virgin Oil-ban. Nagyon jó nap volt, végre igazán jól éreztem magam, csak aztán este az az elmaradt SMS ne jött volna, mert az egész estémet kénytelen voltam kompenzálással tölteni.