Ma reggel megértettem, hogy mûködik a kompenzáció. Nem a szeretet helyett eszek, hanem azért, mert a szeretetemet nincs kire pocsékolni, kire kiárasztani. Szeretnék adni, hasznos lenni, törõdni valakivel. Mivel nincs kinek, ezért magamnak adok. Magamról, a saját testemrõl gondoskodom, etetem, hogy az alap szükségletek meglegyenek. És nem azért, mert az evés kielégülést, vagy gyönyört okozna, hanem az adás, a gondoskodás kedvéért veszek vagy csinálok a testemnek finomabbnál finomabb ételeket. Vagy, aki nem tud fõzni, adja a csokit magának. Lehet, hogy ezért nem hiányzik nekem a csololádé meg az édesség, mert annál finomabbat tudok fõzni magamnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése