Aztán beszaladtam a könyvtárba, megérkezett 3 film (két Mr és Mrs Smith, az egyik az új Brad Pittel és Angelina Jolieval, a másik egy régi Hitchcock változat, a harmadik film egy finn limonádé, Rakkauden rasvaprosentti - a Szerelem zsírszázaléka, jó lesz magányos estéken, ha az albérlõ kiköltözik).
Bevásároltam, aztán siettem haza, mert fél tízre jött az autóm tulajdonosa, hogy megjavítsa az egyik féltengelyt. A múlt héten megbukott a vizsgán. Szegénynek épp csak köszöntem, magára kellett hagynom a parkolóban, szerencsére meg tudta javítani nélkülem is. Na ezen nem csodálkozok, max feltartottam volna.
Közben befutott az albérlõm barátnõje, búcsúzni jött. Tegnap találkoztunk elõször, mikor a telefonomért hazaugrottam déltájban. Nem tudtam hazatelefonálni, hogy ne zavarjam meg õket, mert épp a telefonom maradt itthon. Csinos, intelligens, mûvelt svéd csaj, válófélben, mint mindenki körülöttem. Az albérlõm holnap költözik ki, mondtam neki, mármint a svéd csajnak, hogy amíg P*, a barátja nyaral Magyarországon, nyugodtan beugorhat hozzám is egy kávéra. ;-) Na ja, zenében egyáltalán nem vagyok tájékozott, nem lennék megfelelõ beszélgetõ partner a számára. Amúgy is, megy P* után Budapestre.
Épp csak megittam a kávét, amivel kínáltak, már jöttek is a mormon csajok, missziós térítõk, akikkel tízre volt megbeszélve az aktuális találkozó. Volt kis felfordulás, mikor benéztek a konyhaablakon, és akkora tömeget láttak, azt hitték, rossz helyen járnak. Aztán szépen elbeszélgettünk. A múltkor dícsértek, hogy milyen szép imát mondtam, az õ szabályaik szerint, ma is kértek, hogy imádkozzak. Hát miért is ne? Kielégítem õket, a fülükön keresztül, ha kérik. Édesek. Bár sikerült ma kiakasztanom õket. Logikai bukató kérdéseket tettem fel: hogy hihetném el Mormon könyvét, ha valótlant állít? Azt mondták, hogy fohászkodjak, hogy megkapjam a választ, igaz-e. Ez kondicionálás, pszichológia. Attól még nem lesz igaz amit John Smith összehordott, hogy a szívem azt mondja, hogy az. Pedig már kitûzték a keresztelõm idejét, ha minden jól menne, július 5-én kellene alámerülnöm a kápolnájukban. Sajnos épp más tervem van arra a napra. Pedig szeretném tudni, mitõl olyan szerények, és miért tûnnek olyan boldognak.
Hisz mindenki a boldogságot keresi, nem? Meg az élet értelmét. Ezért is kezdtem velük beszélgetni, hogy megfejtsem, mit tanítanak õk ezekrõl a kérdésekrõl. Meg az is furdalt, tényleg lehetne-e mormonként négy feleségem. Az albérlõm azt állítja. Valaki más meg azt mondta, hogy a közeli kapcsolatban levõ nõk menstruációs ciklusa szinkronizálódik, így csóri mormon férj mindenképp feleség nélkül marad azokon a nehéz napokon. Elképzelem, amint hazaér a munkából, és minden felesége ünnepet jelent. Szegény.
Azt is megkérdeztem, hogy ha ilyen fiatalok (18-19 évesek lehetnek), hogy tudnak ilyen szépen beszélni az istenükrõl, és az élet dolgairól, ha még nincs is igazi tapasztalatuk? Valami homályos elképzelésük volt csak a szexrõl, meg a családi életrõl. Talán ezért volt velük egy finn, nyugdíjas mama, hogy az erényeik ne sérüljenek. Pedig meséltem volna nekik a válásról, ami náluk nem olyan gyakori Sajnos a néni felfogóképessége sokkal lassabb volt, és nem beszélt angoluk, ezért nem tudtam a csajokkal normális sebességgel tárgyalni, mindig le kellett lassítani, és szájbarágni a néniniek is a kérdést. Lehet, hogy az egyik csaj megütné a Mensa szintet. Érti mindazt a butaságot, amit mondok. Persze a rondábbik a kettõ közül ;) de ennek nincs semmi jelentõssége, mert 1) a néni vigyáz rájuk, 2) házasságukig szûzek akarnak maradni.
Aztán csendben elment a svéd csaj, elmentek a mormonok is, s elmentem én is piknikezni a templomi ismeröseimmel. Mert több tüzet tartok a vasban, vagy hogyan mondják, egyszerre több egyházzal ismerkedem. A finn evangélikusokhoz hittanra járok, az angol nyelvûben tag vagyok, a magyar ökumenikussal is jóban vagyunk. A pünkösdiket meg a jehovásokat már lekapcsoltam, talán még egy szientológus kapcsolat jól jönne, hogy elmagyarázza ezt a dolgot a földi életrõl és a hazamenetelrõl.
Nagyon szép helyen jártunk. Jönnek a képek.
A piknik/kirándulás után rock fesztiválra mentem. Tegnap mondta a kolleganõm a céges nyári partin, hogy ma van, és hogy a kedvenc zenekarom, J Karjalainen játszik, meg Jenni Vartiainen, meg a Hallo Helsinki, meg Sonata Arctica, meg a Stam1na, meg a Uriah Heep. Klassz volt. Képek megint.
A koncerten találkoztam egy csomó magyar ismerõssel, meg egy csomó korábbi és jelenlegi kollegámmal is. Jó ez, hogy már ennyi embert ismerek, és mindig, mindenhol összetalálkozok valakivel.
Valami jót is csináltam: valaki a vécében hagyta a telefonját, megtaláltam, leadtam a rendõröknek. Talán nem fogok mégse elkárhozni? Pedig már azt hittem velejéig romlott, gonosz ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése