Ülök az egyik Somogy megyei kis falu postahivatalában, és az élet, a világ, meg minden szóba kerül, mikor végre megtudom, hogy mi az élet értelme. A gyerekek. S mindezt egy sokat látott postavezetõtõl.
Tömöm magamba a hamburgert, s megint eszembe jut, hogy csinálni kéne egy-két gyereket, amíg nem késõ, csak a biztonság kedvéért, hogy örömömet leljem bennük.
Tegnap este a biblia körben is eszembe jutott. Hogy saját mintájára teremtette Isten az embert. S ha õ is úgy volt vele, mint én, akkor nagyon unatkozott egyedül, és teremtett egy pár embert, hogy nézze, nevelgesse, terelgesse õket, míg tudatra ébrednek, s olyanokká válnak, mint õ. S mivel az ember (tegyükfelhogy az elsõ ember férfi volt) egymaga nem képes utódot nemzeni, teremtett mellé társat, hogy aztán szaporodjanak.
Itt van ez az isteni parancs, sokasodjatok, szeretkezzetek, s itt vagyok én, zsákutcában, ahol ennek az isteni parancsnak nem tudok eleget tenni, s ez frusztrál. Pótcselekszek, hogy a frusztrációmat elnyomjam, ma pl fogorvossal és hamburgerrel, holnap biliárddal, tegnap ünnepléssel. Mindig van jó alkalom jól érezni magunkat, csak egy dolog nem megy, társas lénynek lenni akkor, amikor magányosak vagyunk.
Társas lény. Ha megkérdik, hogy definiálom magam, akkor Aronson könyve címe jut eszembe, a Társas lény, angolul Social Animal. Az angol jobb, abban benne van az is, hogy állat. De társas. S ezért érthetõ, hogy társaságban érzem jól magam, nekem az a kompenzáció, hogy elmegyek otthonról oda, ahol vannak emberek.
Nem, nem állatok, engem a kutya meg a macska, meg a halak nem elégítenek ki.
Teremtett lény, társas, szaporodás, bizalom és biztonság. Na ez utóbbi nem tudom, hogy jön ide, de aki egyedül van, annak ez a kettõ defektes. Tudod mit? nem magyarázom.
Tegnap megint fotóztam, elvittem a gyerekeket templomba, út közben az erdõben is fotóztunk.
Ikertestvérek, külön anyától
Nem kéne megenni...
1 megjegyzés:
Jó, hogy nem tűntél el. Szeretem olvasni amiket írsz.
Megjegyzés küldése