Vörös farok, narancssárga farok

Mérő László mesélt a "vörös farokról", ami azt jelentette, hogy régen, amikor a szocializmusban kiadtak egy lefordított kapitalista művet, abba kötelezően bekerült egy szocialista betoldás, egy bevezető vagy utószó, ami megmagyarázta, hogy ez a mű hogyan segíti a szocializmus építését, és vagy kritizálta a kapitalizmust, vagy valamilyen módon enyhítette annak a jelentőségét, hogy ne érezze úgy az olvasó, hogy nyugaton jobb.

Reggelente hallgatom a magyar rádiót, és amióta hallgatom, úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül, hogy emberek között vagyok, saját fajtámmal, már bocs a kifejezésért, magyarok között, ahol megértenek, elfogadnak. Lám más magyar nyelven levelezni, blogolni, csetezni is, a humor, az irónia, meg még az érzelem is átmegy, nem úgy, mint amikor angolul vagy finnül próbálkozok megértetni, hogy nem csak az van a fejemben, ami a számon kijön.

Már éreztem, hogy van a rádióban valami nem oda való, amiről igazából nem kellene beszélni, ez a szokásos agymosás, vagy propaganda. A migránsozás. Ma reggel a Kossuthon legalább fél órán keresztül ment, hogy valahol a messzi Olaszországban egy Bangladesből befogadott menekült megtámadott egy német turistát. Ennek az eseménynek otthon, Magyarországon akkora hírértéke van, hogy kiküldött tudósítónak kell beszámolnia az eseményekről, lépésről lépésre elmesélve, hogy a lányt hogyan molesztálták, és hogy rángatták be valami kapualjba. A vége az, hogy az ember otthon retteg. Ez a műsor hosszan ment, és a meghívott vendég, alkotmány jogász szájából is folytatódott a Merkelezés, Sorosozás, meg a megvédjük Európát. Szörnyű volt hallgatni. Még azt is elmondta, hogy fél és aggódik. Hát jó az, ha egy vezető beosztású jogász aggódik?

Volt egy olyan érzésem, hogy ezek a hírek a normális hírek közé betoldva olyanok, mint a szocializmusban a vörös farok volt. Akár nevezhetném narancssárga faroknak. Aztán ahogy ment tovább a műsor, úgy tûnt, hogy ez nem is a vörös farok, hanem ez a valóság, és a normális hírek a vörös farok, a nem oda való, csak betoldott idegen testek.

Vissza az eseményre. Ennek a távol történt erőszakos eseménynek, meg a hasonlóknak a bemutatása teljesen felesleges. Ha "itthon" történt volna, akkor már lehetne érdekes, de ez egy általános elv, hogy minél messzebb történik valami, annál több embernek kellene meghalnia, hogy egyáltalán szóba kerülhessen. Normális esetben. Hány embert erőszakolnak meg a világban? Az összesről be kellene számolni? Nem, ez csupán azért kell, hogy lehessen a migráns témát napirenden tartani, lehessen az embereket kondicionálni, feszültséget kelteni. (Lehet ennek jó mellékhatása is: végre a magyarok is el fognak utasítani mindenféle (nemi) erőszakot, pl a családon belüli erőszakot is hajlandóbbak leszünk felismerni, felszólalni, és tenni ellene.)

Hirtelen az jutott eszembe, hogy ezzel lehetne a kormány ellen kampányolni: ha nem akarjuk, hogy a legnagyobb magyar médiák (mtv, kossuth) ilyen negatív hírekkel keltsenek hangulatot, akkor le kell váltani a jelenlegi kormányt. Mert ez a kormányzati stratégia. Szerintem tönkre teszi az embereket ez a sok baromság. (Azért kellenek a kormánynak ezek a kötelező negatív hírek, hogy ezzel folyamatosan kondicionálják, aggódásban és félelemben, feszültségben tartsák az embereket, mert a feszült, aggódó ember könnyebben irányítható.)

Aztán jött egy csoda. Egy ellenzéki politikus. A fél óra narancssárga agymosás után valaki, aki zöld színben beszélt valami sokkal normálisabb módon. Összesen egy percet kapott.

Eszembe jutott, hogy ugyanígy csodálkoztam múlt csütörtökön is, hogy a kormányközeli állami médiába hogy kerülhetett be egy ellenzéki képviselő. Mert múlt csütörtökön is szót kapott valaki, szintén egy percben. Persze pénteken megértettem, akkor kb fél órát, vagy órát beszélhetett a miniszterek elnöke.

Rájöttem, nem a migránsos hírek a betoldott vörös (bocs, narancssárga) farok, hanem a rengeteg agymosó hír közé becsempészett 1-2 ellenzéki képviselő a zöld/piros/kék farok. Azért kapnak minimális lehetőséget, hogy ezzel enyhítsék az elviselhetetlenre nőtt hányadékot. A szerkesztők ezzel csökkentik kognitív disszonanciájukat.

És a kormánypárti fizetett tapsolók is joggal mondhatják, hogy sajtószabadság van, lám az ellenzék is megszólalhat a kormánymédiában. Ja. 1:30 arányban.