2018. január 15., hétfő

Amikor majdnem minden elromlott

A munkahelyi laptopom kapott egy frissítést, ami után a merevlemez titkosító nem ismerte fel a processzort, és "újra kellett húzni", azaz újra kellett rajta installálni mindent. Majdnem minden, ami rajta volt, megtaláltam a cég által rendszeresen elvégzett mentésben (pedig mit szídtam, hogy ne csináljanak mentést a privát fájljaimról), de még ígyis egy csomó munkám és privát feljegyzésem elveszett. Mert amikor nem a blogra írok, akkor saját kis szövegfájlokba mindent, kb azt is, hogy mit ettem (még mindig vezetem a kaloria táblázatomat), meg azt is, hogy hol fáj, amit az ember nem oszt meg sem a bloggal, sem a párjával, na.

A péntek és szinte az egész hétvége a romeltakarítás és újraépítés jegyében zajlott - a backupból csak valami fura zip fájlban tudtam letölteni a dolgaim, sok minden duplikáltan volt meg, meg kellett keresni a legutóbbi verziót - na és újra kellett rendezni a mappáimat, mit hova teszek, mi kell az új rendben, mi az, ami mehet az archívumba.

Azt hiszem újra kell értékelnem, mi az, ami fontos, és mi kevésbé, és a fontos dolgaimat innentõl fel kell lõni valahova a felhõbe is, hogy ha vész van, hozzá tudjak férni. Ez az elvesztéstõl való félelem jóval nagyobb annál, mint az a félelem, hogy valaki esetleg hozzáfér a felhõben a dolgaimhoz. Max röhög rajta, hogy ez a kis földi halandó milyen buta módon játsza ezt az életnek nevezett játékot.

Most már úgy vagyok vele, hogy minden mindegy.

Annyira, hogy tegnap (megint) lelki segélyt kellett kérnem, szombaton ott volt ugyanis a születésnapi buliban az infarktust kapott kollega, és megint mélyre ment, hogy bárkivel, bármikor bármi történhet. És hiába hord az ember magával esernyõt, ha minden más irányból támadás érheti.

Most minden erõmmel azon vagyok, hogy a munkahelyi gépre visszatelepítsem és beállítsam a használt programokat, hogy újra 100%-os hatékonysággal tudjak termelni, hogy a szememen az árpa ne nõjjon nagyobbra, na meg hogy a torkomban a kaparás ne fokozódjon lázas állapottá, mert a közelgõ és várva várt európai körutat nem szeretném lemondani.

Nincsenek megjegyzések: