Nyomi

A válási veszteséget feldolgozó önismereti csoportban az volt a házifeladat, hogy vezessünk érzelmi naplót: mikor hogy érezzük magunkat. Ha rendesen olvasom a könyvet, akkor hat rám, bemászik a bõröm alá, és szarul vagyok. Ma nem olvastam a könyvet, mégis szarul vagyok. Pedig már majdnem azt írtam a naplóba, hogy a héten nem volt semmi hangulatingadozás, minden normális, közömbös, sem nem túl rossz, sem nem túl jó, de amikor hazavittem a gyereket, elmentem úszni, megálltam az uszoda parkolójában, és egy órát ültem a kocsiban, nem tudtam elindulni.

Mondjam tovább?

Hazatérési depresszióm lehet. A hétvégén otthon voltam. Soros plakátok, karnevál, sorosozás a rádióban, barátok, sorosozás a tévében, társasjátékozás, és még utána is sorosozás. Nehogy véletlen túl jól érezzem magam, nehogy véletlen hirtelen felindulásból úgy döntsek, hogy haza költözök.

Valaki azt mondta, hogy nem a kórházra kell optimalizálni, optimális esetben nem, vagy alig fogom látni a kórházakat, hát mit számít, hogy vinni kell arra a 2-3 napra vécépapírt? Meg azt is mondták, hogy ha maradok a kaptafánál, akkor olyan magas lesz a fizetésem, hogy simán mehetek a Medicoverbe, ami meg normális, európai, sõt, magyar (rendes iskolában rendesen képzett) orvosok vannak ott, nem mindenféle migráns, mint itt nálunk. Jó, nem bántom a finneket, jók a processzeik, az átlagos orvos is meg tud gyógyítani, ha végre kiderítette, mi a bajom.

Jut eszembe a migránsozás. Az jutott eszembe, hogy ez nem csak a bevándorlók elleni hangulatkeltésre (és a figyelemnek az állampénz lenyúlásáról való elterelésére) jó. Arra is jó, hogy belesulykolják a fejünkbe, hogy migránsnak lenni rossz, nehogy elmenjünk másik országba büdös migráns rabszolgának, mikor itt élned, s halnod kell. Duplalegyet egycsapásra.

Barátommal beszélgettünk, kire tegyük a jelet, egyetlen vállalható viccpárt van, mert a vogonok még mindig nem akartak nálunk jelöltet állítani, pedig Jeltz biztos vinné a verseivel a pálmát.

Azt hiszem nem kellett volna beleolvasnom a rokonom "öndiagnózis" címû scientológus könyvébe. Mert most arra vágyok (megint), hogy valaki simogassa a lelkemet.

Megy valmi film a tévében, az opera elõadáson a szólóénekes éneklés közben zuhanyzik. Hát ez valami zseniális, nézem is, milyen elcseszett rendezõ filmje lehet, hát gondoltam...

Most nincs távkapcsolatom, ültem csak otthon, s a frissen (magyar kórházban, nyugdíjas orvos által) mûtött anyukámmal beszélgettem, és kivételesen unatkoztam, telepítettem a Tindert, gondoltam megnézem, milyen a felhozatal, lett is pár match, lám jobban mûködik, mint itt, de mivel nem ott élek, egyik "randi" sem jött össze.

Most ez lehet az oka, hogy megint úgy érzem, nem vagyok jó semmire, nem kellek (már) senkinek. Ez lehet az oka a hazatérési magányomnak. Pedig ez csak a válás utáni 4. fázis hatása, a könyv is írja (rebuilding), hogy ilyenkor jön elõ a mi a célja a hátralevõ életemnek kérdés. Majd ha ezen túl vagyok, jön a szabadság érzés, csak ki kell várni maradandó testi károsodás nélkül.

---
Update. A bejegyzés elküldése után nézem jobboldalon a linkeket, hát Lobster is a télrõl meg a depresszióról ír, meg a kilátástalanságról.