Ma reggel elmentem az orvoshoz, hogy végre csináljon már valamit ezekkel a mindenféle fájdalmakkal, amit valszeg az öregedés, vagy (munkahelyi) stressz okoz. Felsoroltam mind az 5 nagyobb tünetegyüttest, de épp csak elkezdtük megbeszélni, hogy milyen vizsgálatok fognak kelleni, mikor hív az ex, a csöppöm anyukája, hogy a gyerek beteg, tudnék-e távmunkázni, mert neki ma be kell menni. Mondom hozza csak, majd itthonról csinálom azt, amit bent szoktam. Mármint, hogy várok, hogy legyen input a munkámhoz. Ezt most nem fejtem ki, de gondolom sejtitek, hogy mennyire túl lehetek terhelve.
Szóval ma volt az orvos, meg volt a gyerek, ennek ellenére, míg matekozott, haladtam a munkával, s este konstatáltam, hogy ma nem fájt sem a nyakam, sem a hasam, sem a derekam.
Vajon az orvosi - khm - simogatás, vagy a gyermek, vagy a távmunka hatott gyógyítólag? Az tény, hogy a naplóm szerint amikor a gyermek itt alszik, jobban, és hosszabban alszom, átlag 8-9 órát, és közben ritkábban ébredek. Lehet, hogy a gyerek volt az. De az is biztos, hogy a fájdalom és a szédülés akkor szokott elkezdõdni, mikor a munkahelyre indulok. Mivel ma ez elmaradt, nem is jött elõ. Az orvost meg tudjuk, hogy szinte mindig ilyen hatással van rám, mikor meghosszabbítja a garanciám.
Azt hiszem, a fontosság érzés számít, ha tudom, hogy szükség van rám, legyen az akár a munka, legyen az akár magánélet vagy az apaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése