Aki a virágot

Ma eltekertem a Lidl-be. Az oda vissza 7,5 kilométer, épp a fele annak, ami a munkahelyre menet lenne. Csak oda. Az út elején, kb az út kétharmadán szinte csak gurultam lefelé, mert hogy hegyen lakunk, és át kell menni egy folyón, ami kb tengerszinten van, aztán onnan fel kellett menni egy még nagyobb hegyre, mert a Lidl is hegyen van. Utálom ezeket a dél-finnországi hegyeket, mert olyanok, mintha nem is lennének, az össz magasság 50 méter tengerszint felett, de fel kell rá menni, és dolgoznak az izmok, meg pumpál a szív, kiizzadok, és kész vagyok. Aztán vissza, de még gyorsabb és még rövidebb lejtõ, aztán konstans emelkedõ, néha egy egy plató, hogy aztán jöjjön újra egy nagyobb emelkedõ. Mondam már, hogy utálom? De most legalább nincs energiám panaszkodni, örömmel konstatálom, hogy itt is fáj, ott is fáj, vajon az egy izom, vagy egy ideg ráng? Csodálatos az emberi test...

Ha kétszer el tudnék menni a boltba, oda meg vissza, és még egyszer, akkor el tudnék menni a munkahelyre is. Két éve megígértem az elõzõ fõnökömnek, hogy ha leszoktam a dohányzásról, majd elkezdek kerékpárral járni (nyáron). Azóta visszaköltözött Ausztráliába, most már nem tudja leellenõrizni, hogy betartottam-e az ígértemet, de azért ég a képem. Na meg a nap miatt.

Ma megint szép nyárias nap volt, és végre a fákon megjelentek a kicsi zöld levelek. Azaz ma kezdõdött a tavasz. Vagy tegnap. Szépenvsütött a nap, és volt vagy 14-15 fok is szélcsendes helyen. Viszont a boltban este voltam, 9 után, és a nap már alig melegített (bár épp a szemembe tûzött odafele), s a nagy száguldozásban lefagyott a fülem. Mert persze megint napellenzõs sapkát vittem, ami a szembe nap elõl nem igen védett, és arra nem gondoltam, hogy a fülem kilóg, és fázhat ebben a szép idõben. Mire haza értem, már csak 10 fok volt.

A nap miatt, meg egyéb programváltozás miatt ma bent voltam a városban, egy szál melegítõfelsõben mentem be az elegáns Stockmann áruházba, mert nagyon kellett pisilni, mert kicsit tovább bámultam az utcai zenészeket, és elfelejtettem, hogy át akartam rendezni a lakást. De azért még beugrottam venni két zsák virágföldet, ki kell ültetni a maradék virághagymát, amit csak májusban lehet, meg ha már ott voltam a Plantagenben, vettem 4 muskátlit is a balkonládába, ami a bejárat elõtt szokott virulni minden nyáron. Eszembe jutott, hogy a fellógatós vázába most nem kell venni semmit, mert egy iskolából rendeltem, azt 1-2 héten belül hozzák.

Ez úgy van, hogy az osztályok pénzt gyûjtenek osztálykirándulásra, vagy tanulmányi kirándulásra, és mindenféle termékek árulására szerzõdnek. Hoztak már édességet (pl kókusz golyót), télre vastag zoknit, most meg tavaszi virágokat kínáltak. Az ára annyi, mint a boltban lenne, de az összegbõl valamennyit az osztály megtarthat. Ennek a neve ystävämyynti (barát-értékesítés). Kb olyan, mint a direkt marketing (avon, tupper...) csak annyira egyszerû a termék, hogy nem kell senkit becsalogatni termékbemutatóra, csak ki kell tenni a listát, hogy kinek mi kell, és mennyi. Kb olyan, mint amikor vállalkozóként VHS kazettát és (írható üres) CD lemezt árultam. Vittem a listát, és szedtem be a megrendeléseket.

Végül ma nem kertészkedtem, meghagytam holnapra, holnap is jön a gyermek, lesz legalább mit csinálni együtt, helyette inkább befejeztem, vagy csak folytattam a lakás átrendezését, a hálószobából átjött a nappaliba a könyvespolc, de az ágyakat még nem tettem a helyükre, mert a tologatással járó takarításban elfogyott az energiám. (Lehet, hogy a biciklizés, meg a délelõtti úszás már sok volt együtt.) Meg a motivációm is alábbhagyott, mert aki átjött segíteni bútort tologatni, 5 perc után kapott egy SMS-t, hogy megy-e próbára. Elfelejtette.

Hát így borult a mai délutáni program, de legalább utcazenével és belvárosi turistáskodással színesedett.

A virágról meg annyit, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. A kérdés csak az, hogy szeretem-e a virágot, vagy csak megszokásból, a szólás miatt költök-e minden nyáron vagyonokat mindenféle virágokra.