Ma újabb szerzeményemmel körbesétáltuk a tengert. Avagy a tengerparton sétálva tettünk egy nagy kört, ami egy sziget, de ha kifordítom, vagy fordítva nézem, akkor mégiscsak olyan, mintha a tengert jártuk volna körbe. Tökéletes idő volt, a pizza finom, a mentes sör is le-lecsúszott, bár a buborékos víz jobban esett utána. Már nem számolom a kilométereket, a lábam bírja, a beszélgetés meg feledteti a távot. Előtte úsztam, hajat is vágtam, s mivel megint volt egy találkozó, megint levágtam a lassan növögető szakállam. Ha így haladok, kénytelen leszek lemondani a decemberi mikulás bulit.
Közben lélekben készülök a holnapi munkanapra, s tervezem, munka után hova megyek nyaralni. A boci-szigetre hívnak magyarok, remélem, még ott érem őket. Vagy elmegyek valami vidéki városba, és kipróbálom, vajon ott működik-e a Tinder.
Most, hogy lassan újra elérem a 100 kilót, és a fejem is normálisabban néz ki, és a támogató beszélgetések (jelszó: hasonszőr) hatására kezd visszatérni az érdeklődésem, és az önbizalmam.
Ma nem fájt semmi. Ja de, az, hogy a kinti medencében versenyre készülnek, ezért csak bent tudtam úszni.
Éjfélkor is besüt a nap.
Nem érdekel a meccs.
Ritka a szombati munka. Szerződést kellett aláírni, hogy önként ajánlom fel a szombatomat, cserébe másfélszeres fizetést kapok. A vasárnapot nem engedik, az túl drága lenne (2,5x).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése