Vasárnap a kocsi csomagtartójában rendeztem valamit, amikor úgy megroppant a derekam, hogy azt hittem, ott maradok. Aztán elmentem úszni, segített, de nem sokat javult. (Elhatároztam, hogy többet soha nem veszek Renault-t, mert balesetveszélyes. A múltkor a kereskedőnél a Clio ajtaja csapódott rá az ujjamra, a körmöm azóta fekete.)
Megbeszéltem egy régi kollégámmal, hogy ma este elmegyek, squash-olok vele. Most tanul, órákat is vesz, gyakoroljunk együtt. De már egy éve nem játszottam, ezért hogy kicsit visszajöjjek a formába, gondoltam, kedden elmegyek, és magyar barátokkal játszok. Csak azt áttették mára, mert haza költözött barátunk ma épp itt van.
A végeredmény az lett, hogy ma kétszer egy órát lenyomtam izzadva, fájós derékkal. Az első helyre odaérve alig tudtam kiszállni az autóból. Most, éjfélkor (igen, besüt a nap) nem fáj semmi, a derekam olyan, mint a régi (igen, ez itt nyelvtanilag hibás, de értitek).
Azt hiszem mégis igaz, hogy a sport csodákra képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése