2018. június 21., csütörtök

Szentiván

Ma van az év leghosszabb napja, Finnországban akkora nagy ünnep, hogy holnap nem megyünk dolgozni. A hagyomány szerint a leghosszabb napot át kell mulatni, vagy tûzgyújtással végig kell világítani, hogy ne érjen véget. Persze kicsit fentebb, északabbra amúgy sem megy le a nap, itt is csak beszürkül de nem lesz igazán este, hajnal 1 és fél 2 között (a nyári idõszámítás és az ország keleti szélessége miatt miatt nem éjfél körül).

Gondoltam, hogy ma tovább fent maradok, és óránként lefotózom, hogy áll a nap, de beborult és esik, ebbõl nem lesz semmi. Meg a nagyobb buli, az országos máglyarakásos ünnep nem ma, hanem holnap este lesz. Ma pihi van. A tegnapi squash, és a mai délutáni munka elfárasztott.

Ma messze jártam, 100 kilométerre nyugatra, Tammisaariban, hangulatos tengerparti városban jártam a piacon.

Csak bámulok ki, nézem az esõt, számolom a perceket, hogy még mennyi, hagyom elmenni, elengedem. Holnap idegenben alszom, viszek hálózsákot és bibliát, de azért viszek sütnivaló kolbászt és egy doboz sört is, már szabad ünnepelni.

Holnap nem igen lesz alvás. Ha már így alakult, ma idõben le kellene feküdni.

Nincsenek megjegyzések: