Álom

Hajnalban felébredtem. Azt hittem, hogy rosszat álmodok (mindig rosszat álmodok, ha betegség kerülget, és ki voltam izzadva, meg tegnap volt is hõemelkedésem, a torkom is fájt, úgy néz ki elkaphattam a gyerektõl, aki még mindig otthon van betegszabadságon, és a hétvégi csillagfényes pancsolás, és az erdei esõs majd napos séta sem tett túl jót az immunaim rendszerének), szóval felébredtem hajnal fél 4-kor, és kivételesen nem a szokásos ébredés, hanem csörgött az óra. Nem is értem, hogy állítottam be, hogy 7:30 helyett 3:30-kor csörögjön. Aztán próbáltam feküdni, de csak jöttek a gondolatok. Nem Puzsér volt.

Valamikor visszaaludhattam, mert tûzhányóval és szélviharral álmodtam, belekerültem a közepébe, forgott minden körülöttem. Gondoltam, hogy nagyon lázas lehetek. Ahogy ott állok, hallom, hogy valaki akkorát sikolt, hogy összesereglenek az alsó és felsõ lakók, megijed a kutya is. Na innen sejtem, hogy csak álmodtam (van olyan, hogy az ember az álmából érzékeli, hogy álmodik?), mert nincsenek se alsó se felsõ szomszédok, csak a szomszédban sikongat a nõ, ha a férje este haza ér, de elõbb csendesen megvacsoráznak (szerencsére ebben a hidegben nem büdösítenek ide az ablak alá a grillel), gondolom ráhangolnak, aztán durr bele... ráadásul nekem kutyám sincs, az is csak a szomszédnak van, hol látom, hol nem látom, jobb ha nem, mert félek tõle. Németjuhász, folyton megugat. Jut eszembe, most a lányomék is vigyáznak egy kutyára, ha oda megyek hozzájuk, mindig rámugrással köszön, de nem ugat és nem harap. Érdekes, hogy finn kutya, de hallgat arra is, hogy helyedre, meg arra is, hogy gyere ide, jól nevelt lehet. Azt hiszem a gazdája masszõr, de ez nem az álom része. Valamikor hajnal fél 7 körül, amikor terveztem, ébredtem fel, frissítõ zuhany után gondolkodtam, hogy borotválkozzak-e, mikor rájöttem, hogy nekem szakállam van, borotválkozni nem kell, korán indultam a munkába, onnan az elnöki hotelbe, ahol konferencia volt, de csak az elsõ elõadókat néztem meg, egy amerikai nõ arról beszélt, hogy mit tehet a tesztelõ az agile csapatban, ha kirekesztettnek érzi magát, nálunk pont ez a helyzet... s ma itt voltak a kollegák amerikából, nekik demóztunk, ott kellett lenni. A délutáni kocsmába már nem mentem velük, sem a két magyarországi kollegát nem kisértem el a mókus szigetre, csak útba igazítottam õket, a liftbõl kilépve csapott meg a hangjuk, 4 hete vannak a cégnél és már utazhatnak, én meg itt vagyok össz 5 éve, és még nem utaztam cégesen, nem igazság... még végig ültem a svéd órát, s most jobban vágott az agyam. Ma a zaklatott alvás és a furcsa álom ellenére friss voltam, eddig, most kezdek elbágyadni, talán ma idejében ágyba kellene kerülni. Nagyon fáj a torkom, gondolom a bacik szét akarják feszíteni bentrõl, mindjárt felrobban, beveszek egy Buranát. Itt mindenre azt adnak (ibuprofen).

Hiányom van, azt hiszem a közelség hiányzik. De azt hiszem, ezt már mondtam máskor is.

Mire felocsúdtam, és megkérdeztem a fõnököm, kaphatok-e az õszi szünetben 1 hét szabadságot, hogy elutazzak Amerikába, hirtelen elfogyott az összes olcsó repjegy. Tegnap, mikor ránéztem, 263 euróért lett volna Helsinkibõl New Yorkba Norwegiannal oda-vissza londoni vagy dublini átszállással, ma a legolcsóbbb is kb 460 euró lett volna, de barcelonai vagy párizsi várakozással. Tanulság: ha egyszer van egy hihetetlen ajánlat, azonnal élni kell vele, és nem azon csodálkozni, hogy álmodom-e, mert kijavítják az árkat.

Egyébként maga az "amerika álom" nem vonz, a "ne száríts macskát a mikróban" meg a "keep smiling" meg a testüreg motozás elriaszt, csak a benne levõ grand kanyon, a kávézók, meg talán a 66-os út érdekelne. Kanada már inkább, állítólag ott emberibb, olyan mint Finnország, csak mindenki bevándorló. Itt nagyon kirekesztettnek érzem magam, sokszor emlékeztetnek rá, hogy bevándorló (migráns) vagyok. Kezd tele lenni a tököm vele, és akkor még gyengéd voltam.