Lehangolt?

Pénteken otthon voltam, egy csomó olyan dolgot el tudtam intézni, amit normál hétköznap nem. Rövidre vágtam a friss szakállam, mert már a számba lógott, kezdett útba lenni. Most rendezett. Úgyszint a hajam is, levágattam. Nézem a fodrászt, ahogy sürög, s nézem magam, ahogy unott arccal bámulok a tükörbe. Üresség.

Nálam aludt a lányom. Este felsírt, valamije fájt. Kérdem a füle? Adjak fájdalomcsillapítót? Azt mondja nem fáj annyira. Visszaalszik, újra felébred, lázas. Tanácstalan vagyok, máskor, ha beteg, otthon marad. Vajon tudom kezelni a lázát? Végül beveszi a gyógyszert, és 10-ig alszunk. Magamon is meglepődök. Ha nálam alszik, sokáig alszom én is. Megnyugtat a jelenléte?

Leszakad az eső. Kezdődik az esős évszak, a monszun. Nem szeretem. Az első őszre emlékeztet, mikor megtapasztaltam, milyen a finn ősz. Esős. Mindenbe belebújik, a ruhád alá is. Kezdődik a depresszió?

Szombat este szauna buli, kicsit feldobja a napot a társaság. Elviszem a spájzból a dugi Martini Rosso-t. Az a kedvencem, ne kísértsen otthon. A házigazda felesége örül neki. Palacsintát süt cserébe nagy vastárcsa-grillen (muurinpohja lettu). Nem tudom melyik a rosszabb, az alkohol vagy az extra kalória. A gyerekekkel társasozok, figyelem a bulin a csoport-dinamikát. Elvonulok Tinderezni. Unalom. Nyűg.

Vasárnap reggel 8-kor fenn vagyok, 10-ig ülök meztelen, próbálom eldönteni, hogy mit is csináljak. Van egy ajándék szabadnapom. Nyomaszt a döntésképtelenség. Az idő segít dönteni, kirándulás lesz, mert a nagy esőzésben kapunk egy napos napot. Elviszek 3 embert, ne legyek egyedül. Nekik segítség, nincs autójuk, nehezen jutnak el a parkba. Mire odaérünk, tele a parkoló, más is így gondolkodik. Gombát keresnek, de ott keresni gombát, ahol mindenki más, nem tudom mennyire eredményes. (Olyan ez mint automatizált teszttel keresni új hibákat.) Leszakad a jégeső, van aki megijed és haza indul, lesz parkoló. Mire beállok, eláll, és csodás napunk lesz, kirándulással, égetõ napsütéssel, grillezéssel. Felborul a sorrend, máskor előbb túrázunk, utána grillezünk, és a végén kávézunk. Most az eső miatt egyenesen a tűzrakó helyre megyünk, foglalt, addig kávézunk, utána grillezünk, és a végén kirándulunk. Így is jó. A Haltia teraszán kávézunk, süttetjük magunkat, egyik oldalról a nap éget, másik oldalról a nagy ablakokról visszavert nap. Jól esik, feltölt. A meleg hiányzik?

Este bemegyek a városba, nemzetközi ételek fesztiválja, magyarok árulnak a görög sátorban gyrost, magyarok árulnak az osztrák sátorban perecet, rétest, az olasz sátorban tésztát, magyar sátorban lángost és kürtős kalácsot. Extra kalória. Elmegyek utána úszni, egy órát ülök az autóban, mire rászánom magam, hogy bemenjek. 200 méter után megfájdul a térdem, 300 után feladom. Már lement a nap, csillagos ég alatt ülök a színes fényekkel kivilágított élménymedencében. A beömlő vízsugárral masszíroztatom a hátam. Egyedül vagyok, sötét van és lehűlt a levegő, a gyerekek már haza mentek.

Otthon főzés, készülés a hétre, hosszú telefon. Az jó, feldob, feltölt. Utána leginkább belefeküdnék egy forró (vízzel telt) fürdőkádba, de nincs. A melegvizes medence az uszodában az én fürdőkádam, jobb híján. A szauna is meleg lenne, de azt macerás kipakolni, felfűteni, előtte kicsit felmosni. Egyedül szaunázni?

Nem tudom mi hiányzik. Beszélgetés? Közelség? Meleg? Biztos nem a napsütés, az megvolt. Lehet, hogy csak a hétfői munkanap nyomaszt.