Az év legsötétebb napja

Ma van az év legsötétebb (finnül legszürkébb) napja. A finn meteorológusok kiadtak egy sokéves mérési eredményeken alapuló jelentést, amiben az óraátállítás eltörlésének a lehetséges hatásait vizsgálták, és arról leolvasható volt, hogy ez a legsötétebb nap az évben (17.11). Ilyenkor már kellően rövid a nappal, és még ritka a hó.

Ami jó hír. Ha ma van a legszürkébb nap, akkor (statisztikailag) ez után már már csak világosabb lesz, ami azt jelenti, hogy megyünk ki a télből. Nem? - Igaz, a hó még meg sem érkezett.

Tegnap tényleg szürke volt az idő, az eső több napja esik, a felhő eltakarja az eget, az út és az ég is szürke, sötét volt, gondolom ma sem lesz másként. Bár esne már a hó!

A sötét sok emberre negatívan hat, rám most érdekes módon kevésbé. Voltam orvosnál, és látta mennyire fel vagyok dobva, még a szokásos téli D vitamint is elfelejtette felírni, nemhogy hangulatjavítót.

Voltam a hétvégén templomban, olyan misén, ahol jazz zenészek játszottak többnyire ragtime zenét, teljesen újfajta élmény volt.

Az egész úgy indult, hogy a bibliakörben elértünk egy olyan részhez, hogy el kellene menni gyónni, letenni az eddig magunkkal cipelt bűnöket, ne terheljenek, menjünk el a Tuomas messura (Tamás mise, újfajta zenés bulis istentisztelet), ott lehet. Nem nagyon akaródzik, mert egyrészt nem öltem, nem raboltam, s nagyon nehéz bevallani, hogy mégiscsak bűnös vagyok (pl nem mondok hálát minden főétel előtt); az almafáról való evést nem tartom magamra nézve kötelező érvényűnek... na, most hogy magyarázzam? ... ha nem hiszem, hogy romlott életet élek, akkor minek bűnbocsánat? Másrészt protestáns vagyok, a bűnbocsánatot le tudom rendezni papok nélkül is. Mondom is, hogy jól megvagyok a kis bűnös életemmel, a paráználkodásról vagy bujaságról (házasságon kívüli nemi élet) még végszükség esetén sem szeretnék lemondani (majd 50-60-70 éves kor után úgyis elmúlik magától), szóval bejelentettem, hogy ezt a részt kihagyom, nem megyek el arra a Tamás-misére. Erre jött egy telefon, hogy "a hétvégén megyünk a Tuomas messura, jössz velünk?" Akkor ezt égi jelnek vettem, hogy pont akkor, amikor oda küldenek, és hevesen tiltakozom, valahonnan máshonnan jön egy ilyen elhívás. Hát akkor megyek. Gondoltam, ha már ott vagyok, meg is gyónok, hátha így ingyen elkerülöm az antidepresszánst, szóval a múlt hét vége felé összeírtam életem eddigi összes bűnét, legalábbis a nagyobbakat, amire emlékeztem, a többi meg úgyis benne van a miatyánkban, s azzal a szándékkal felvértezve, hogy keresek egy gyóntató papot, elmentem. Persze a vége az lett, hogy egyedül mentem, akik hívtak, betegség és gyereknevelés miatt visszakoztak. (Nem voltam egyedül: a templom tele volt, ilyet eddig csak a karácsonyi misén láttam, hogy még a folyosókon is álltak. Annyira sokan voltak, hogy nem értem a papokhoz. De a bűnök listája kész, egy adandó alkalommal bármikor el tudom engedni.)

Az eredményt fentebb írtam: érdekes, hatásos, újfajta zenés templom-élmény, és valami megfoghatatlan feldobódottság. Azt azért nem mondanám, hogy pozitív gondolkodás, de azért láthatóan jobb hangulat, életöröm, biztonságérzet, mintha jött volna egy távoli hívás, a sötétben felgyulladt volna valami lámpa... annyira, hogy a pszichiáter is visszavonulót fújt. Azt mondja jó a megkezdett irány, gyógyszeres kezelés nem indokolt. Legyőztem a háziorvost, a sötét szemű patást, aki annyira erősködött, hogy nézzem meg a pszichiáter rendelőjét belülről. Valami tényleg változik, remélem a hullámvasút jobb hangulat tényleg kitart az ünnepek utánig, akkora meg már megvan a következő repjegyem: tengerpart, pálmafák, napfény, szerelem. Remélem a jogsim is megmarad (*ne felejtsek el imádkozni).

Most az sem érdekel, hogy otthon a saját házamban egy félig idegen alkoholista lakik, aki nem fizet albérletet, akit rendőrökkel se lehet kitenni, aki azzal fenyegetőzik, hogy felgyújtja a házat. Ez egy megoldhatatlan, akarom mondani megoldásra váró probléma, de semmi baj, mert az életemet nem veszélyezteti, a pénz meg nem boldogít (bár a gyerekeimnek adhatnám), majd fellövöm az űrbe, egy ima formájában istennek, s ha ráér és lesz ideje ilyen pitiáner ügyekkel is foglalkozni, akkor majd segít megoldani, vagy erőt ad hozzá, hogy nekiálljak, hogy megoldjam, hogy kiálljak magamért, és érvényesítsem az érdekeimet. (Az ilyenben az első feleségem mindig sokkal jobb volt nálam, és lám, ő sem tudott ezzel a dologgal még mit kezdeni.)

Szóval most türelem, túlélünk, szürkeség ide vagy oda, hív a fény a túloldalon.