Tegnap itt ujjongtam, hogy új rekordot döntöttem, hát akkor ma inkább csak kézen állok és félkézzel ugrálok. Ma 95,9 kiló voltam, ami már elgondolkodtat, hogy el kellene menni egy rákszûrésre.
S lõn. A bõrömön azok a kis genyó élõsködõ foltok rendben vannak, most csendben, szimbiózisban vagyunk, nem esznek meg, nem növekednek. A májam tája is tiszta, sõt, a fehérmájúságom is meggyógyulni látszik, jót tett neki a hirtelen fogyás. Mondták, hogy képes regenerálódásra, de én persze mindig attól rettegtem, hogy átmegy a zsírmáj cirrózisba. Ma az ultrahangon normális (sötét) volt a képen, ami a korábbihoz képest nagy javulás. Epekõ sincs, vesekõ sincs, az orvos szerint nincs semmi más eltérõ se, bár a gyomrom környékét nagyon nézegette. Holnap hív az orvos - az, amelyik nyugtatóval akarja kezelni a hasfájásom és a lábam égését - addig nyugi van.
Annak a baromnak viszont leüvöltöm az agyát, mert nem találja, mi bajom van. Tegnap este nem aludtam jól. A jobb lábam égett, mintha felgyújtották volna, és fájt, és zsibbadt. Azt olvasom a neten, hogy terhes kismamáknak szokott ilyen lenni, hirtelen súlyváltozáskor valami a hasban vagy az ágyéki csatornában elnyomja azt az érzõ ideget, ami a comb felszínérõl gyûjti be az adatokat. Hát most para van újra, vagy nincs para?
Mindenesetre ma hamburgerrel ünnepeltem. Kell a kalória, meg kell állítani ezt a hirtelen fogyást.
Aztán még az is lehet, hogy a tegnap este és a ma hajnalban elmondott imák segítettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése