Van egy megoldatlan (megoldásra váró) feladatom. Van otthon egy fél házam, amit akkor vettünk, mikor innen hazaköltöztünk. Nem sokáig élveztem, elváltunk, elköltöztem, aztán visszajöttem ide. A hitelt fele-fele fizettük az ex-szel, a míg a gyerekeim benne laktak, nem kértem a lakás használata után pénzt, de most, hogy kirepültek, és a hitel is lejárt, szeretnék valamit profitálni ebből a "befektetésből", hozzá jutni a lakásban álló pénzemhez, vagy szeretném, ha valami kis hozamot termelne (eladni vagy kiadni). Nem megy, mert benne lakik az ex (volt?) élettársa, s úgy néz ki, nehéz lesz kitenni, magától nem akar onnan a (z ingyenes) kényelemből elmenni. (Hogy közöttük mi van vagy mi nincs, nem akarok spekulálni, egy biztos, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak nekem a lakás használatáért fizetni.) Most kellene találnom egy ügyes ügyvédet, aki az ügyemet képviseli, és vagy segít kitenni a lakót, hogy a lakást fel lehessen újítani és el lehessen adni, vagy valami más megoldást találni (rábírni a lakót, hogy legyen rendes albérlő, tegyen le letéti díjat, és fizessen, fizesse a közüzemi díjakat, és óvja meg a lakás állagát, stb, ami ilyenkor szokásos szokott lenni).
Azt hittem, hogy ez az egyetlen problémás ügyem van. Közben persze van a gyorshajtás, vannak az anyagi dolgok, az egészség, a munka, de ezek kb jó irányban haladnak. Ma kaptam egy emlékeztetőt, hogy van még valami: a gyermek. El kell gondolkozzak rajta, hogy 1) mit gondolok magamról, milyen ember vagyok, 2) miért bántok meg akaratlanul embereket magam körül 3) milyen apa vagyok, és 4) mi az, amire a gyerekeimnek szüksége van, amit nekik apaként tudok nyújtani. Ha ez utóbbi meglenne, talán megtalálnám a helyem ebben a világban. Mélyen elszomorít a jelenlegi helyzet.
Ilyenkor elgondolkodok: ha nem lennék, ha messze költöznék, hogy lenne? A válás körül azt mondták, jobb, ha a gyerekeknek egy elvált apjuk van, mint ha nem lenne, és jobb, ha van, de távol, mintha folyton marakodnának. Érzésem szerint most is valami hasonló lenne a megoldás: jobb, ha vagyok, de távol, mintha nem lennék egyáltalán. Valamit kellene kezdeni ezekkel a stresszorokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése