A tisztesség és a bőség

A tüzijáték pikk-pakk elfogyott, az a harminc 1-2-3 euró pillanatok alatt felment, a gyermek örült neki, kérte, hogy mindet, és a buliba már tüzijáték nélkül mentem, ahol nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és ettem egy csomó süteményt, sem a hasfájás, sem a kalóriák nem jutottak akkor eszembe, csak éjfél után, mikor fizikailag beteg lettem tőle. Így jár az, aki elmegy oda, ahol tudja, hogy finoman főznek, és kínálni fogják, ha tudja, hogy nem tud ellenállni. Ész vs ösztönök.

Új év, új kezdet, vajon mi kezdődik, és mi ér véget? Szerencse kell hozzá? Egészség? Szeretet? Kinek mit kívánjak? Fogalmazom az újévi fogadalmat, az első és legfontosabb az, hogy nincs újévi fogadalom, a második az, hogy egészség, s valahol olvasom, hogy az egészség nem cél, hanem eszköz, a cél a boldogság. A célok nem változnak, a cél a boldogság, az eszköz kérdéses, ha az eddig használt eszközök nem váltak be, de újat tanulni nem tudok.

Kész, megint ott állok, hogy fekszem, és tanácsalanul állok, de hisz nem is állok, hogy mit kellene tenni, kimenni havat lapátolni, de ha ezzel kezdem az új évet, akkor egész évben ezt fogom csinálni, vagy megfőzni a lencsét - ezt is el lehet rontani. Most nem vega lesz, nincs itt a gyerek. A füstölt hússal teszem fel főni, a lencse már puha, de a hús éretlen, kiveszem, külön főzöm tovább. Talán előbb gondolkodni kellett volna, keresni receptet.

Nincs minden problémára recept.

Ezen kívül még két friss tanulság motoszkál a fejemben: a karácsonyfát nem szabad a hálószobába tenni, mert ott nem látszik, és nem tölti be hivatását, mert mikor végre elmegyek aludni, akkor 5 percre ugyan bedugom a lámpákat, és gyönyörködöm benne, de aztán zavar, és lekapcsolom, a másik meg az, hogy nem megyünk el olyan buliba, ahol tudom, hogy tukmálni fognak, mert ma fáj a hasam, koplalhatok, és izgulhatok, nem lettem-e beteg, cukros, vagy nem tettem-e tönkre a májamat végérvényesen.

Szeretek szenvedni, mondja D*, és olyan helyzeteket keresek magamnak, ahol dilemmák elé állítom magam, lehetetlen döntéshelyzetekbe (imádok játszani?). Talán ez lenne az, amin ebben az évben változtatni kellene, tudatosan csinálni, ésszel, átgondolva, nem last minute hagyni, hogy a dolgok eldöntődjenek helyettem.

Nem, inkább nem fogadok semmit, hagyom, hadd áramoljon, én csak megfigyelek. Végül a lencse is jó lett így, a füstölt hús utólag majd visszamászik a fazékba.