A ne aggódjra van recept: szedjél hangyát (leszarom tablettát), na de a boldogságra nincs recept, vagy ha van is, az az, hogy szállítsd le az elvárásaidat. Baszki, melyikből adjak le? Kb ez a kettő maradt: melle legyen és öleljen. Na meg az, hogy legyen pénz dögivel arra az esetre, ha kórházba kerülök, meg legyen aki emlékeztet, hogy a fogamat is mossam meg, s ne felejtsem a mosdókagyló szélén, majd ha felnövök.
Csak én vagyok ennyire depressziós hangulatban az év végén, az új év kezdetekor?
Megfogadtam, hogy ma nem takarítok. Erre nesze, tele a szemetes, s mikor kiemelem a szemetes zacskót a vödörből, valami büdős lé folyik ki belőle, moshatom a konyhát, moshatom a szemetes vödröt, s ha már előkerült a domestos, gyorsan lemosom a vécét is, felmosom a fürdőt, s csak akkor jut eszembe, hogy ma nem szabad takarítani.
Ennyit a boldogságról. Most akarok boldog lenni, érted, most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése