2019. január 28., hétfő

Szemről és lélekről

Az úgy volt, hogy nem tudtam hova menjek. Az orvos nem tudja mi bajom, de a tüneteim nem múlnak. Gondoltam elmegyek egy lélekgyógyászhoz, de az sem igazán segít, mert gondolom az agyam (a gondolkodásom) hibás, rákos elburjánzás van benne, ami minden energiát elvon minden mástól, például az élet örömeiben való beteljesedéstől, a szerettemire való gondolásról (és kommunikálásról), a tanulásról, és végül a munkáról.

Azt mondta a lélekbúvár, hogy a stresszorokat ki kell iktatni, és egy komoly stresszor, hogy mi a francért remeg a kezem, a lábam, a hasam, meg a szemem. Ha kizárjuk a halálos betegség jelenlétét (az élet halálos betegség, de azt, hogy nem vagyunk halhatatlanok, nem tudjuk megváltoztatni, és az ilyen célokról vagy lemondunk, vagy örökre boldogtalanságra ítéljük magunkat), akkor tudunk újra élni.

Mindig így vagyok, ha elmegyek a bőrdokihoz, és meghosszabbítja a garanciám, akkor egy ideig tudok élni, persze az, hogy meddig, az most egyre csökken, legutóbb az ősszel voltam, és úgy érzem, már megint kezd lejárni a garanciám, olyan ez, mint az éjjeli vizelés, korábban csak 6 óra alvás után ébredtem meg, aztán 5, emlékszem, amikor 4 órát aludtam egyben, most meg sikerül kb másfél óra alvás után felébredni, hogy kikéretkezzek vécére, pont mint a garancia kérdés, hogy mennyi időre tud megnyugtatni egy negatív labor vagy vizsgálati eredmény. Egyre kevesebbre.

Szóval el kell menni megnézetni, aztán megnyugodni. Persze addig lerágom a körmeim... Na de hova menjek, ha ezek a finn lódoktorok nem látják az egészet (pl ha nem kérem, nem néz be a torkomba, meg nem hallgatja meg a tüdőmet). Eszembe jutott, hogy ha a sima doki nem találja az izomfájdalom és az izomremegés okát, akkor elmegyek oda, ahol be tudnak nézni a testbe, és minden betegséget ki tudnak mutatni, mert a szem a lélek tükre, a lélek meg a testi egészség lenyomata (lásd betegségek lelki oka). A szemészhez. Jó indok, hogy a szemem is remeg, nem keveset, gondoltam megkérdezem, nem vagyok-e szemrákos, és ha már ott járok, vizsgálják meg, nincs-e cukrom, szürkehályogom, agydaganatom, vagy vérnyomásom.

TLDR: Nincs.

Csak azt nem tudtam, hogy hol keressek szemészt, mert Finnországban a rendes rendelőben nincs szemorvos, és az egész szemész szakma olyan mostoha itt, mint a fogászat, nem tartozik a normál orvoslás körébe, nincs rá társadalombiztosítási támogatás... A szem itt luxus tartozék (a fogak is).

Itt alapból az van, hogy elmész a szemüveg boltba, és az optikus mondja meg, hogy látsz-e vagy nem. Aztán ma találtam valamit: azt mondja szemkórház. Alapból ha van is szemorvos, az az optikusnál szokott rendelni. A szemkórház viszont más, sima szemészet, olyan, mint otthon, táblával a falon, sötét helység, idős, nyugodt, szemüveges dokival. Tökéletes termékfelhasználó, tudja, mit ajánl.

Hagyjuk.

Elmentem, megnyugodtam, hogy van rendes szemorvos is (nem hittem el), megvizsgált, azt mondta sem cukrom, se vérnyomásom, se rákom, csak az úszás, ugye, sokat úszok...

120 eurómba fájt a verbális nyugtató.

---

Azoktól a cseppektől nem láttam rendesen, napszemüvegben (a vakító hóesésben) el tudtam vezetni a munkahelyre, a monitor kiverte a biztosítékot, elmentem inkább barátkozni a volt kollegáimmal, de túléltem a hátralevő munkát, s mire haza kellett indulni, már rendbe is jött, gondoltam, akkor kipróbálom az új garanciális szemeim, elvittem konditerembe, utána uszodába, s csak akkor eszméltem fel, hogy hoppá, esett megint vagy 15 centi hó (nagyon csúszkált a kicsi kocsi, legközelebb valami nagyobbat kell venni), hazajőve állhattam neki hómunkázni, és hiába fürdés, hajszárítás, szauna, kezdhetem előről, mert úgy megizzadtam. Persze szomszédokkal kalákában könnyebb, így is 20 percet túrtam a havat az udvaron, a parkolóban, meg a bejárat előtt. (Konditeremben pulzus 120-125, uszodában 135, hómunka közben 150-155.) Már 2 méter magas a hódomb az udvarban, annak a tetejére kell feltolni a tolókát, a hatalmas lapátra való havat. S közben szakad továbbra is: míg az udvaron a járdát elpucoltam, a kocsit teljesen belepte.

Kinéztem a hátsó kertbe, kb fél méter szűz hó van. Csak akkor voltam kint, amikor kitettem a mínusz 20 fokba az ágyneműket, de annak már nem is látszik a nyoma.

Nem tudom mi lesz. Kemény telünk van. Tegnap másodszor volt mínusz 20 fok alatt a hőmérő, és ennyi hó is már régen esett. S még csak most kezdődik a tél...

Vissza kellene menni Barcelonába. Azt hiszem egy részem ott maradt.

---

Téli képek (végre tudom is mutatni, bár itt még csak másfél méter a hódomb a járda végén).







Nincsenek megjegyzések: