A spanyol paradicsomról

Barcelonában ettünk valami olyat, hogy pirított kenyérre tett paradicsom. Olyan apróra vágott, de nem is vágott, hanem turmixolt, de nem turmixolt, hanem talán késes géppel darabolt, kásás állagú valami volt. A spanyol kollégám szerint "chopped", és olíva olajjal kell elkeverni. Ilyen paradicsomot szeretnék csinálni házilag. A sűrített paradicsom nem ilyen, de a dobozban kapható "chopped tomato" sem ilyen állagú. Arra gondoltam, hogy van az a kézi hagyma daraboló, aminek van egy kis átlátszó tartálya, az aljában két forgó kés, a tetején tekerő, talán az lenne erre a legalkalmasabb, addig tekerem csak, amíg a kívánt állagot elérem. De ilyenem nincs, és a jelek szerint a boltban is csak olyat kapni, aminek a tetejére botmixer megy, tehát kézit eddig nem láttam.

Botmixerem van otthon is. Kipróbáltam azzal - szinte teljesen sima paradicsom pépet kaptam. Van turmixom is, az tud jeget is aprítani pulzáló üzemmódban - az sem lett jó, az is pürésít. Próbáltam késsel, azzal már kezd jó lenni, de nem tudom annyira apróra vágni. A kollegám szerint reszeljem le reszelõn - de hogyan reszelek le valamit, ami puha? Fagyasszam le? Akkor ha kiolvad, az egész egy plötty lesz...

Itt elakadtam.

Bementem tegnap egy boltba, majdnem megvettem egy kb 100 eurós csodát, le volt árazva 4§-re, persze nem lehetek benne biztos, hogy ez megfelelõ lenne, meg ráadásul a gép többi funckiójára már van otthon botmixerem és turmixgépem... végül a boltban maradt. A piritós kenyeremre jobb híján csak rálocsoltam az olivát, ráfektettem egy szelet paradicsomot (mini kenyér szelet volt, bagettbõl vágtam), és pont olyan íze lett. Azaz jó, de nem az igazi, nem az eredeti élmény. Hiányzott a craft beer és a társaság.

Áhh, hagyjuk.

---
Ez a bejegyzés nem tartalmaz képet.
---

Vörös farok:

Valaki migrálja az egyik honlapunkat. Régi 10-15 éves beszámolók, bejegyzések is átkerülnek az új felületre. Rengeteg olyan "cikk" van, többnyire program beharangozó, amihez nem tettünk fel képet. Most ezekhez valami ingyenes kép-adatbázisból kellene keresni csilivili fotókat. Nagyon nem értek egyet a dologgal. Egyrészt ha nem az adott időben és adott helyen készült a kép, minek kell bele tenni valami másikat? Meg a mi kis fapados honlapunknak minek retusált kamu képek? Másrészt minek kell kötelezően minden oldalra képet tölteni? Csak azért mert a buta nép - a potenciális vásárló - a képekre izgul? De hát mi nem is akarunk eladni semmit...

Update: Ilyen képre gondoltam. Tudjátok, az a milliószor felhasználható, ideális, fotoshopolt kép...


---


Vettem a boltban spanyol paradicsomot. Alapból a finnt szoktam venni, mert annak jobb íze van. Gondoltam megpróbálom, hátha a spanyol Spanyolországban több napot kapott, ott elvileg most is meg tud teremni. A francokat. Annyira ízetlen volt az a spanyol paradicsom, hogy marad az üvegházi finn. Kicsit drága, kicsit kicsi, de azért finom.

---

Amíg a fenti illusztrációhoz tartozó képet kerestem, találtam katalán étel: paradicsomos kenyér receptet. Pontosabban csak képet... :/

Jellemző. A képet a nők lapja cafén találtam, ott írják a hozzávalókat, de a receptért el kell látogatni egy másik blogra, ami azóta bezárt... Hát ennyit a blogokról. Pénzt akarnak vele keresni, csilivili képekkel kápráztatnak el, és végül semmit nem adnak.


---

Elegem van, megyek inkább dolgozni.

---

Idejött a spanyol kollega, hogy mit dühöngök. Ezt mutatta
Itt találtam paradicsomos kenyér fotót...