2019. február 13., szerda

Gizi halálára

Megjött az új mosogatógép. Azt talán már meséltem, hogy pikkpakk vettem egyet. Épp az orvosnál voltam, 12 kémcsõnyi vért vettek, mikor hívott a szállító, hogy 3 órával hamarabb tudnak jönni. Mondom várjon egy cseppet. Be is szerelte. Kép nincs, mert nem akartam a seggérõl képet ide a világba kikürtölni. Személyiségi jogok, meg miegymás.

Közben azon kapom magam, hogy finnül fabrikálok szóvicceket. A gép márkája UPO, mondom egy ismerõsömnek, hogy a gépet be is tették a helyére (UPOtettu paikalleen, upottaa = süllyeszt, merít). Kérdi, hogy jó bemerülés volt (Oliko hyvä upotus?) Mondom, hogy Olli hyvä, azaz Olli jó (rendes), mert Olli volt a szállító szerelõ neve.

Ez kb olyan, mint amikor megpróbálsz elmagyarázni egy finnek egy magyar szóviccet. Felesleges. De... legalább valami vidám is történt ma.

Egyébként ha elmegyek squash-ozni és utána úszni is, és utána vissza pizzát enni magyarokkal, nem fáj semmi. De lehet, hogy azért, mert az orvos megvizsgált, és azt mondta szerinte nem nagyobbak a nyirokcsomóim mint máskor, de azért csináljuk meg újra a lyme kór tesztet. Mégsem tudni, miért zsibbad mindenem, miért marad a széken a vérnyomásom, ha felállok, miért vagyok olyan, mint a mosott rongy. Mikor élvezni kellene az életet, és átadni magam a gondviselésnek. Nem megy.

Ismerõsömnek két héten belül kezdõdik a sugárterápiája. Õ bezzeg pozitív, nem fél. Talán mert erõs a hite. Én meg pokemonokat vadászok, tegnap éjfélkor még kint voltam az erdõben szanaszét dobálni a labdáimat. Máskor, ha sötét van, nem merek bemenni a vadonba, de tegnap pokemon vadászaton nem féltem, pedig egyedül voltam. Avagy nem, volt, aki éjfélkor síelt arra, és volt egy másik õrült pokemonos, aki ott csatázott a baglyos kapu mellett. Akkor eltettem a telefont, mintha szégyellném, hogy én is játszom. Jut eszembe, kereshettem volna geocache-t is. Gyalogoltam lefekvés elõtt kb két kilométert, hogy meglegyen a napi 60 (vagy 20?) egészségpont, aztán haza kellett menni, mert elfogyott az összes pokepallo-m (pokelabda), és amúgy is fázott a kezem.

Aztán még kiszedtem az elhunyt mosogatógépbõl a mosatlan edényeket, kipakoltam a mosogató alól a lomot, hogy a szerelõ oda férjen bekötni, és kb fél 2-kor már aludtam is. Majd ha egyszer haza kerülök, kipróbálom, hogy ez is jól mosogat-e.

Még valami nevet kellene találni neki. Az elõzõ Gizi volt. Nyugodjon békében.

Nincsenek megjegyzések: