Ma reggel Rovaniemiben, a Lappföld szélén kellett volna ébrednem, s most ott kellene lefeküdnöm, vagy legalábbis tendálni az ágy felé. Nem így lett (ember tervez...) A gyermek beteg, elmaradtak a héten a találkozók, helyette itt aludt pénteken. Hajnal 6-kor jött az üzenet, hogy a check-in megnyílt, betakartam a gyereket, átfordultam a másik oldalamra, és aludtam tovább. Nem panaszkodom, mert megmaradt az utazásra és a hotelre szánt pénz, volt időm főzni, kézzel elmosogatni, kimozdulni, templomba menni, és a nap végén mosogatógépet venni. Nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű lesz.
Valamit még akartam mondani. Folyton szembesülök vele, mennyire esendő vagyok. Mennyire kishitű, éretlen, aggódó.
Felmerült bennem a kérdés, vajon fel merem-e vállalni a tetteim következményét, s merek-e előrelátóan, a körülményeket figyelembe véve bölcsen dönteni, vagy hagyom-e, hogy sodródjak az árral, és a körülmények vagy az idő döntsenek helyettem.
Ismerősömmel épp kávéztunk, mikor hívják, hogy most azonnal kell egy pap, mert az egyik barátja haldoklik. Széles ismerősi körben akadnak papok is, az első vállalja, tudja mi a dolga. Én meg csak nézek, hogy az élet (és halál) dolgai mennyire egyszerűek, ha nem félünk szembe nézni velük. És hogy mennyire sokat tud segíteni valaki, aki sok embert ismer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése