Burek

Szerbiában ettem először bureket, mikor az ex elvitt a szüleihez. Az volt a reggeli szinte minden nap, tejföllel. Lehetett kapni húsosat, káposztásat, túrósat (ez volt a kedvencem), meg volt biztos más is, csak mikor vegetáriánus lettem, a többi annyira nem érdekelt. Mondjuk az sem, hogy szerintem nem olajjal, hanem zsírral kenték, tehát jobb volt nem megkérdezni, mi van a túrósban.

Aztán egy ideig hiányzott, hogy nem járok már Szerbiába, nem jutok burekhez.

(Bár jut eszembe, tegnapelőtt este, mikor az albántól vett pizzatésztával készített pizza után megittam a tavaly ősszel Belgrádban vett Jelen sört, eszembe jutott, hogy akkor a határon átkelve Kanizsa felé Röszkénél az volt az első, amit vettem, egy bureket, meg egy jelen sört, tehát ettem én azóta is, tavaly, mert voltam Szerbiában a család széthullása után is, egyszer, tehát hiányzik a burek, de azért ettem is valamikor.)

Aztán (valamikor, korábban) az albánok pizzériájába jött egy új dolgozó, aki csinált bureket. Isteni finom volt, bár nem olyan, mint otthon (áh, otthon, az exéknél), mert ott valahogy kerek volt az egész, rétegelt lapokkal, ez meg feltekerte, mint mi a rétest, csak keskenyebb hurkába, aztán egymás mellé fektette szorosan, mint egy agyagváza alja, csak finomabb. Lehet, hogy nem fogyott, nem keresték a vevők, mert egy ideig lehetett kapni, aztán többet nem csináltak. Szóval megint burek nélkül maradtam.

Ma jöttem haza a gyerek zeneiskolájából, ahova busszal vittem, mert hogy nincs autóm, és hazafelé átvágtam a villogó tetejű áruházon, vagyis ami akkor villogott még a repülőknek, mint valami majakka, hogy van ez magyarul? világítótorony, amikor ide költöztünk, mert ma már csak a sötét helye van az éjjel észak felé villogó lámpának, gondolom ma már nem a villogó lámpa alapján tájékozódnak a pilóták, ha a Lappföldről hazafelé még a tenger elérése előtt be akarnak kanyarodni balra Helsinkibe, a nem is Helsinkiben, hanem Vantában levő repülőtérre. Szóval tudjátok, abban az áruházban a vasút mellett, ott, ahol régen a patika volt, most van egy keleti bolt, Antalya market néven, és ott kaptam nem csak baklavát, de padlizsánkrémet és bureket is. Spenóttal és túróval. És finom.

Megmelegítettem, és megkentem tejföllel, ahogy kell.

Nem kell most már várni a tatit, hogy jöjjön, van burek-forrásom.

Mikor jöttek a Tatiék, dobostortát is hoztak. Már csak egy jó dobostorta lelőhelyet kell találnom, aztán megint lehet élni.

Na meg egy jó szerb éttermet, mert mikor vegetáriánus voltam, minden finom szerb grillezett étel kimaradt.

--

Hát ez most jól összevissza lett, de a lényeg ez: örülök, hogy ma kaptam a boltban bureket.