Szabálykövetés

A szabály az szabály, meg a szabály azért van, hogy megszegjük őket. Ez jut eszembe arról, hogy amikor a kórházba bent fogtak, nem engedték, hogy az autómat gyorsan átvigyem a kórház fizetős parkolójából valami ingyenes helyre, mondjuk haza, és visszajöjjek tiszta alsóneművel, wc papírral, szappannal, tusfürdővel, borotvával (ja az nem kell), és nővérrel felszerelkezve. Mondjuk ezekre nincs szükség, mert a kórház ad, nem csak ruhát, de szexi tundrabugyit meg zoknit is, és új fogkefét és fogkrémet is kaptam volna, ha nem hozott volna az egyik látogatóm. Mikor bejöttem, nem sejtettem, hogy több napig itt fogok lakni, és értelemszerűen nem hoztam magammal semmi ilyet. Olvasnivalóm is csak azért volt (valami pár hetes hvg és nők lapja, meg a könyvem) mert az ügyeleten, meg a labornál mindig várni kell. Ja és az autó. A szülészet előtt van olyan parkoló, ami relatív olcsó, és csak délután négyig kell fizetni, de a bentlakás idejére tetemes összeget kellett volna fizetni.

Ilyenkor, meg amikor a villamosról leszállni készülve eszembe jut, hogy elfelejtettem jegyet lyukasztani, belül elindul valami harc, és a tanult finnség meg a hozott magyarság hadakozik, hogy kell-e, érdemes-e mindig minden szabályt betartani. Ha ugyanis leszálláskor érvényesítem a jegyem, akkor mindenki megtudja, hogy elfelejtettem, ha nem, fel se tűnik.

Azt mondta az ügyeletes orvos, hogy nem szabad elmenni, hívjak valakit, aki majd elviszi a kocsit (ugyan kit a ha egyedülálló vagyok?), kell kb fél óra, hogy szerezzen nekem ágyat valamelyik osztályon. Nekem az pont elég. Mondom jó, kerítek valami ennivalót, mert még nem ebédeltem (ez kb du 5 órakor).

Már sokkal jobban voltam, mint reggel, amikor szédelegve, a láztól homályosan bevezettem Helsinkibe, aztán vissza haza a korábbi leleteimért, onnan a kórházi ügyeletre, szóval alkalmasnak éreztem magam arra, hogy elvezessek a legközelebbi hamburgereshez*, onnan a lányomék udvarára igyen parkolni (közelebb volt, mint haza menni), és ex volt olyan kedves, hogy visszahozott, így még taxit sem kellett fogadni, s fél óra múlva már az elhozatalra vett szalonnás-tojásos hamburgeremet majszoltam az ügyeleti váróban, a többi, dél óta ott dekkoló sorstársam kopogó szemeinek kereszttüzében.

*) Az öreg bembölei kávézóval szemben van ez az út széli hamburgeres bódé. Finom volt, és úgy látszik mások is szeretik, mert sorba kellett állni.