A teljes felgyógyulás még várat magára, a lábam még duzzad, de már alig piros. Most hámlik. A szemem vacakol, a fejem nyomja folyton valami, mintha belülrõl egy kislabdát pumpálnának valahol az agyam bal alsó harmada táján. A torkom fáj, a nyakam érzékeny. Vagy... lehet, hogy a goauldom fészkelõdik, és nagyobb teret kíván magának? Juj, ez még viccnek is rossz.
Gondolom ezek majd szépen elmúlnak, és minden visszatér a rendes állapotba, ha... mikor is? Ha kibékülök magammal? Ha jó leszek? Ha szót fogadok? Ha nem okozok fájdalmat másoknak?
A francokat. Az öregedést nem lehet visszacsinálni. Ha megcsípett egy szúnyog, ha kivágtak egy darabot, az már soha nem lesz olyan, mint új korában. Ha egyszer volt egy rákom, a biztosító már soha nem köt velem egészségbiztosítási szerzõdést, talán nem véletlen.
Nem is tudom, hogy ígérhet a Biblia olyat, hogy visszakapjuk tökéletes testünket. Mikor?
Azt hiszem én is a csodára várok, hogy majd egyszer jobbra fordulnak a dolgok. Hogy egyszer elmúlik a stressz, a szédülés, a félelem, a magány. Hogy nyerek a lottón, és akkor vehetek nagy birtokot, rajta a gyereknek istállóval, lovakkal, feleséggel. A feleség nem fontos, az csak olyan... olyan. Vagy ha nem nyerem meg a fõnyereményt, csak egy kisebb összeget, akkor elköltözök egy másik lakásba, ahol legalább meleg van (nálam most 20-21 fokra tud felmenni a hõmérséklet, és még nincsenek is olyan kemény fagyok), nem jönnek be a hangyák, nem óbégat hajnal fél kettõkor a szomszéd felesége a boldogságtól. Vagy legalább a konyhabútort és a parkettát kellene kicserélni, és a radiátort megjavítani, hogy otthonosabban érezzem magam a saját lakásomban. Ami olyan pici, hogy ha a gyerek hozzám költözik, nem tudok neki rendes külön szobát biztosítani Vagy vehetnék egy kényelmes fotelt és meleg zoknit, sálat, hogy begubózhassak, várni a vogonokat, a reinkarnálódást.
Mielõbbi teljes gyógyulást kívánok! Gondolok rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése