Mennem kell

Most már a főnököm (az az isten) is azt mondja, hogy mennem kell, mert nem tesz jót nekem a csoporton belüli kommunikáció hiánya. A kisfőnök (scrum master) már lelépett, az architect most megy át házon belül más csoportba, a két idegenlégiós már korábban visszament, a két konzulens szerződése a hó végén lejár, maradunk kb 3-an a csoportban, és ha most én is lapátra kerülök, akkor lesz két fejlesztő, és a csapat beolvad egy másikba. Én örömest adom át a helyem annak, aki bírja idegekkel. Mert valami oka csak van annak, hogy már egy éve elvágyok innen. Az elmenésben a főnököm is nyilvánosan támogat, keresett nekem házon belül egy másik csoportot, holnap reggel mennem kell interjúra. A leendő főnök főnöke már kétszer interjúztatott, egyszer 2013-ban, mikor alvállalkozó cégen keresztül ide kerültem bitet faragni, aztán 2015-ben, mikor belsősként visszakerültem tesztelni. Most mondjam meg nekik, hogy nekem már máshova áll a rudam? Most mondjam meg, vagy két hét múlva: Megkérdeztem a HR-t, a kezembe nyomta a kollektív szerződést, az szerint 5 év munkaviszony alatt a munkavállaló felmondási ideje csak 2 hét. Hát akkor addig halasztom.

Már megint kezdem megbánni, hogy döntöttem, mert mi van, ha rosszul döntöttem? Mivel a jövő kiszámíthatatlan, nem tudom, melyik döntéssel (menés, maradás) járok rosszabbul. Mert tök mindegy, hogy lesz, a végén úgyis mind meghalunk, ki koldusként, ki managerként, kit a stressz öl meg, kit a magány, kit a villamosszék, de a vége mindig ugyanaz, és oda pénz és ruha nélkül megyünk. Remélem, még nem, még szeretném látni a globális felmelegedést, a 3. világháborút, az unokáimat, a dédunokáimat, a diófát, amit nekik ültetek majd el, ha lesz egy akkora földem megint. Itt max minialma-fát lehet ültetni, más nem igen terem meg. Na jó, fehér törzsű nyírfa lesz. Anyám is mindig azt mondta, hogy olyat kér a sírjára.

Ma nagyon mellbevágott az a hátfájásról szóló írás. Hajlamos vagyok magamat okolni a történtekért, persze nem várok felmentést, a hülye önző döntéseim miatt. Minden mindennel összefügg. (Továbbra is szédülök, csak akkor múlt el, amikor a munkaidő végén kimentem a tengerpartra sétálni.) Aludni kellene, de egyedül elaludni is nehéz. Hiába az ima?

Mennem kell, mert holnap interjú, és frissen, fiatalon, fésülködve (azt minek? hát hogy aliteráljon) kell menni. Sicc