Izgalmak

Szeretem az izgalmat. Ha nincs elég bajom, keresek magamnak.

Múlt héten amikor a tengerparton sétáltam elhagytam a pulzusmérős lépegetőgépemet. Azt, amelyik automatikusan elkapja az útba eső pokemonokat, nem kell folyton a telefont bámulni, koncentrálhatok a tájra. Mikor a munkából elindultam, még megvolt. Mire odaértem a kávézóba, ahol be akartam kapcsolni, már nem volt. Nincs sok esélye, hogy egy hétvége után megtaláljam, de gondoltam megkérdem a kávézóban, nem adta-e le valaki. A kávézó szeptemberben este 9-ig volt nyitva, utána mar csak du 4-ig. Ma még szeptember van, de obviously ezek a mai napot már októberhez sorolták. Zárva, ne menjetek munka után.

Persze nincs meg, pedig végigmentem az egész partszakaszon, ahol a múlt héten jártam. Az uszkve kb 6.5 kilométer. A végére jól elfáradtam.

Délután itt volt a gyermek, nekem meg mindenféle stresszek miatt szúrt a szivem, mikor haza ment, gondoltam jót fog tenni egy kis könnyű séta. Kicsit túltoltam. Most aludni kellene, de nem tudok, nem merek, holnap orvoshoz megyek, és már előre izgulok, s amint befekszem az ágyba rámjön valami rossz érzés.

Lépésmérős karkötőm van másik, azzal szoktam nézni az alvás hosszát és minőségét. Majd mondja is reggel, hogy nem aludtam eleget és elég mélyen. A pokemonossal az a baj, hogy megvettem az utolsót, és már nem találok sehol újat, anélkül meg nézni kell a telefonom.

Most még ezt megírtam, csökkent a nyomás, megpróbálhatok elaludni.