Elõrelátó

A kórházban mindenki annyira előre, vagy inkább jövőbe látó volt. Az orvos még nem tudta mi bajom, de tudta, hogy baj van, mikor beutalt a kórházba. A nővér tudta, hogy le fog hámlani a bőröm, mert már az első naptól krémmel kellett kenni. Kérdeztem miért, nem mondta. Hát most már tudom, úgy morzsolódik le a lábamról a vakolat, mint ahogy a beáztatott befőttesüvegről jön le darabokban megdörzsölt címke. És a nővérek előre látták, hogy ki fog újulni...

Ma voltam kontrollon, aggodalomra nincs ok, a szédülést lehet, hogy épp az alacsony vérnyomás okozza, infarktusnak előjele nincs. A recept: alvás, sok folyadék, sok mozgás, lehetőleg kint a természetben, párkapcsolat és szex. A munkahelyváltás nem indokolt.

Ezeket persze mind tudom, hogy tovább él, az aki egészségesen étkezik és sokat mozog, meg akinek rendezett a családi élete. Már csak azért is, mert mikor elájulsz, van valaki, aki mentőt vagy papot hív.

Nem tudok leszállni erről a lóról. Tegnap éjjel 1 után sikerült elaludni, úgy dobogott a szívem (erre azt mondja az orvos, míg az alfelemben turkált, hogy az jó, ha dobog), 5-kor fent voltam. Elvileg most nincs munkahelyi stressz, gyakorlatilag van, mert ha nem döntök, akkor novemberben két helyen is munkába kell állnom. Nem tudom, hogy az aláírt munkaszerződés felmondható-e a próbaidő megkezdése előtt, vagy be kell menni az első nap dolgozni, és akkor ott felmondani?

Most sikerült elérni, hogy valaki az új üzemorvosi rendelőben megnézze az anyajegyeim (a régi helyen készített fotók úgy néz ki elvesztek a migrálás során), most hagyjam itt őket? Megint egy új üzemorvos... Persze nyugodtabb lennék, ha itt is lenne saját bőrgyógyászom. Máig visszasírom Wikonkál dokit, akinek ha elmentem a rendelésére aggódva, életvidáman jöttem el. Itt miért nincs ilyen jó szakember?

Ha így megy tovább... Persze, nem változik semmi, én sem változok, s ha átmegyek egy új munkahelyre, csak halogatom a dolgokat, és majd ott is minden újra kezdődik elölről.