"Menjek talán repülővel?
Nem, nem, nem lakunk mi olyan messze..."
Ma egy önismereti csoport foglalkozáson terveztem részt venni Helsinkiben. Pontosabban nem ma terveztem, hanem tegnap, ma lett volna. Tegnapelőtt hallottam róla, tegnap jelentkeztem, este jött a levél, hogy megbetegedett a tréner, elmarad. Sírtam, zokogtam, hogy jaj-jaj, mi lesz most velem, se önbizalom, se társaság, se program, unalomba fullad a hétvége (a fát már tegnap lebontottuk, fel is porszívóztam a hűlt helyét sóval bevetettem).
Jött egy ötlet, amolyan B terv, hogy megnézhetném (újra) a Muumi múzeumot. Az itt van a szomszéd városban, csak leugrok autóval meg vissza, potom 2x2 óra, mi az nekem. Mindez fél órával éjfél előtt. Nem az utazás, hanem az ötletet jött éjjel, értitek, eszébe jutott, hogy csinálni kéne valami nagyon fontosat. Csak akkor gondoltam bele, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett utazásnak nincs jó vége, főleg telihold után, és tizenharmadika előtt. Nem teljesen kóser szombaton benzinüzemű gépet üzemeltetni, meg nem is nagyon kellemes és kényelmes fagyban, hóesésben ennyit ülni a szűk bádogdobozban. Nem is pihenek.
Megnéztem, milyen más lehetőség van. Hajóval elmehetnék Tallinba, de az csak 88 kilométer, nekem legalább 100 kilométerre el kell mennem otthonról, hogy biztonságosan kinyithassam a dobozom (lásd még: surströmming, vagy meltan box). Mehetek Turkuba és Lahtiba vonattal (drága). Lahti kicsit húzós, mert csak 102 km, pont a határon. Saloo, Karjaa, Fiskars, Porvoo szép helyek, de mind közelebb van. Marad Tampere, és a muumik (nem muminok!!!).
Mehetek repülővel (ágyúval verébre? nagyobb a füstje, mint a lángja), a vonat drága, busszal olcsóbb. Helsinkiből Tamperébe előző este megvéve 13 euró volt a buszjegy oda-vissza. A benzinpénz hibriddel 25 euró, vonattal kb 2x18 euró.
Reggel indultam, megnéztem 3 múzeumot (a Sara Hilden múzeumot a volt delfinárium mögött, a tévétorony tövében megint csak ajánlani tudom), kerestem és találtam 3 geocache-t, kávéztam a toronyban, finomat ebédeltem, voltam a piacon, és a lépésszámlálómba beletettem 10 kilométert. A busz kényelmes, tudok pihenni, hallgatom a hátsó sorokban ülő rock kocertre utazó társaságot. Enyhén ittasok. Most visszafelé épp megálltunk Hämeenlinnában, leszálltak, kedvem lett volna velük menni, de még messze van Helsinki, és elég volt a program mára.
Egy dolgot megfigyeltem. Nem egyet, de most erről az egyről akarok írni. Azt, hogy a tampereiek nagyon gyorsan beszélnek. Az étteremben a mellettem lévő asztalnál folyamatosan járt a csajok szája, és nagyon oda kellett figyelnem, hogy valamit ki tudjak hámozni a beszédből, úgy pörgött a nyelvük, mint a rokka (vagy motolla? mi az a motolla?).
Juli néni Mari néni
Letyepetye lepetye
Üldögélnek a sarokban
Jár a nyelvük mint a rokka
Letyepetye lepetye.
Mondom én, hogy rokka.
Tanács a buszjegyhez: az Onnibus a jegyet 8,70+7,70 euróért adja. Ugyanez a Matkahuolto oldalán 7+5,50 plusz 0,50 kezelési költség. Érdemes megnézni a Matkahuolto-t, mert bár az Onnibus a fapados szolgáltató, náluk mégis ki lehet fogni olcsóbban, néha potom 2 euró az út Tamperébe. Az olcsóbb, mint egy helyi buszjegy Helsinkiben (2,80), vagy a külvárosból (Espoo, Vantaa) beutazni (4,20), vagy egy filteres kávé a tamperei buszpályaudvaron (2,20). Tamperében a helyi buszos alkalmazást használtam (uram bocsáss, a tévétorony messze van), az egy óráig érvényes jegy azzal 2,70 euró volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése