Még jó, hogy nem hajóval és nem autóval indultam útnak a hét végén. Akkora szél volt este, erõs széllökésekkel, hogy a hajó után tengeri beteg lettem volna, az autót meg úgy dobálta volna a szél, mint a hajót a tengeren...
Tegnap jó napom volt. A kérdés az, hogy mi számít jó napnak? Jó nap az, amikor reggel 10-kor elmegyek otthonról, és este 10-kor érek haza?
Gondolkoztam ezen a dolgon. Ha nincs otthon aki vár, akkor nem sietek haza. Ha nem sietek haza, akkor mindenféle felesleges dolgokat csinálok. Például bemegyek a városba, találkozok magyarokkal, aztán mikor elválunk, elmegyek sétálni, mikor megunom, elindulok haza, bemegyek a boltba, hogy vegyek vacsorára valót.
Akkor volt egy kész terv, hogy 4-re haza megyek, finomat eszek, megnézek egy filmet, közben kiolvasom azt a könyvtári könyvet (Originals), amit 3 hónapja kölcsönöztem, de másnap vissza kell adni, mert lejár, és foglalás van rá, ezért nem lehet hosszabbítani. Meg elindítok egy mosást, és beteszek sülni miccset a fagyról, lesz mit vinni a munkába hétfõn ebédre. Hagyma helyett salátával.
Ember tervez, isten dönt. Olyan szép naplementét rajzolt az égre, hogy kedvem volt eltérni a tervtõl, visszamenni a rózsakertbe, kiülni és ott olvasni el a könyvet. Mert mindegy, hogy hol olvasom. De hideg volt, fújt a szél (mindig akkor van szép naplemente, amikor jön a hideg), és csak egy gyors sétára futotta, mikor hívtak, hogy menjek játszani, s mentem, mert szomjazom a szociális interakciót (ezt most félre lehet érteni, ez nem azt jelenti, hogy ivászatra mentem, hanem azt, hogy ki vagyok éhezve társas eseményekre, és minden lehetõséget megragadok, hogy élõ emberekkel találkozzak, evéstõl és ivástól függetlenül, ráadásul ezt a játékot szabadtéren játsszák).
Sz'al eltérültem, és ha már megint bent voltam a városban, meg is vacsoráztam, a Chuck Norris által jóváhagyott étteremben, itt van a közelben (ott forgatták ezt a videót a link mögött), aztán visszamentem még a tengerpartra geochache-t keresni, és annyira belemelegedtem a sétába (etetem a lépésszámlálót és sétáltatom a vergõdõ halat), hogy fél 10 után indultam haza, közben még megtankoltam, és már írtam mikor értem végül haza.
Úgy elment a nap, hogy sicc. Ami most nem tudom, hogy jó vagy nem jó. Mert hamar eltelt, semmi értelmeset nem csináltam (de, este elpakoltam a karácsonyi díszeket a szekrény mélyére), kellemesen kikapcsolódtam és elfáradtam, és emberekkel is találkoztam.
Aztán este bûntudatom lett, hogy nem olvastam, és nem feküdtem le idõben. Aztán gondolkodtam el azon, amit fent írtam. Hogy a haza nem menés menekülés a magány elõl. Bármi jobb, mint otthon ülni és bámulni a négy falat, vagy hallgatni a szomszédot, akik délután és este is ott szeretkeznek hangosan a gipszkartonfal másik oldalán.
Újak, most költöztek oda, még nem tudják, hogy mennyire áthallatszik. Az elõzõek éjjel 1-2 között csinálták, de aztán egyszer megfáztam, és hangosan köhögtem, akkor abbahagyták, vagy legalábbis csendesen csinálták, és hamarosan elköltöztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése