Jön a nyár, egyre világosabbak a nappalok. Mondtam már, hogy szinte tavasz van, a hormonok is zsonganak, azt hiszem. A bolgár nõ után megkeresett egy orosz. Elõbb linkedinen akart ismerõsnek, de ott nem ismerkedek idegenekkel, aztán facebookon írt, s le akartam pattintani, hogy biztos nem engem keres, erre küldött egy képet, s kiderült, hogy vele már egyszer találkoztam, elmentünk kávézni. Most újra találkoztunk, s kezdett szimpatikus lenni, elmentünk körbesétálni a (befagyott) tavat, de még messze vagyunk attól, hogy hozzám vagy hozzád. Megbeszéltük, hogy vasárnap eljön velem az esti zenés áhitatra (ez egy másik szál, a megvilágosodásomról majd még írok), ahol egyik kedvencem, IdaElina rock-kantelés zenél, de hétvégi túlóra miatt lemondta, s majdnem facér maradtam. Jött egy üzenet a semmibõl (akkor, amikor épp összetettem a kezem, hogy istenem, adj valami jelet, kiutat ebbõl a kilátástalan helyzetbõl), jelentkezett egy ex, hogy elmennék-e vele templomba, zenés misére. Mondom neki, hogy már van programom, jöjjön õ, és jött.
Most próbálom kibogozni, hogy mi van, milyen álom ez, és vajon van-e gondviselés, vagy csak a randomszám generátorom szórakozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése