Pizsamában jöttem ma dolgozni. Felkeltem, odatettem a kávét, leültem a házi-irodámban, amit berendeztem 3 monitorral meg a laptoppal, és harcolok a betegek érdekében itthonról.
Szokatlan. Az is, hogy nem tudok csak úgy kiszaladni a kávézóba, hozni egy újabb bögre kávét, mert nincs kolléga, aki lefőzze előre. Meg kell tervezni ezt is. És emlékezni kell rá, hogy ha felteszem a kávét, azt le is kell venni, mert azóta ott rotyog.
A finneknek van két szavuk az odaégett kávéra.
A pannuun poltettu kahvi (kannában odaégetett kávé) olyan filteres kávé (filteren átfolyatott), amit a kb másfél literes kannában ott hagynak a kávéfőző alján, és mivel az folyamatosan melegen tartja, párolog, 2-3 óra múlva már sűrű, jó erős, és persze minőségevesztett. Gagyi pizzázókban, olcsó kínai éttermekben sokszor ez van.
A huoltoasemakahvi (benzinkutas kávé) meg ennek egy változata, hogy az öreg kávét ne kelljen kiönteni, feltöltik a frisssel, így egy szinte standard ízû keverék jön létre. Kb mint a merlot bor :)
Nekem ezek sokszor jobban ízlenek, mint a sima friss filteren átfolyatott finn kávé.
Az én kávém most nem ilyen, hanem az az otthoni olasz felmenő kávéfőző, aminek az aljában van a víz, a kis fém tölcsérben középen a kávé, és a tetején gyűlik a kész kávé. Van ennek neve? Mert ez nem az igazi espresso. Finnül erre is van szó: mutteri pannu, a mutteri az anyacsavar, mert ennek a kávéfőzőnek sokszor csavarra emlékeztető formájú az alja (de nem hatlapfejű csavarra, hanem inkább tíz oldalú kúpra hasonlít) Na most ez forrt nekem el annyira, míg válaszoltam két e-mailre, hogy nehéz volt kisikálni. A kávéfőzőt még Marseille-ből hoztam, a kávét Barcelonából, a Tim Hortonsból.
Valami nátha bujkálhat bennem, hogy nem éreztem a kávé odaégett szagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése