Átmenet

A múlt héten kétszer esett a hó, előbb csak megijesztett, aztán meg is maradt. Napközben szinte minden nap kisütött a nap, és nehéz volt eldönteni, hogy visszajött-e a tél (takatalvi), vagy kezdődik a nyár. Az iskola minden esetre két hét múlva véget ér. A gyermekem már várja, és azt mondta, hogy ezt a két hetet valahogy kibírja, annak ellenére, hogy reggel korán fel kell kelni, és be kell menni.

Azt mondtam már, hogy kizöldültek a fák? Két hete még semmi, talán a bokrokon látszottak rügyek (meg a tél végi virágok jöttek ki viszonylag korán), most meg olyan, mint rendesen. Már csak alig látni a mókusokat meg a harkályt a fák lombjai között.

Tegnap fél 11-kor mentem ki sétálni, még hiányzott a lépésszámlálóból 4000, gondoltam megetetem. Éjfélkor értem haza. Oda felé még világos volt. Kb 11 és fél 12 körül enyészett el a természetes világítás. Hajnalban szokás szerint felébredtem, 3 körül néztem ki, már világosodott, és ha nem lenne teljes fényt kizáró rolóm, nem tudtam volna visszaaludni. Avagy: nyakunkon a nyár.

A munkahelyen, (pontosabban itthon) a korona miatti távmunka július végéig tart, de megkértek, hogy a gazdasági csapást elkerülendő, a szabadságot ne egyben, hanem 3 hónapra elosztva vegyem ki. Az első kötelező leállás Szentiván hetén lesz, akkor nem kértem volna szabadságot, de kell (pakko ottaa), aztán júliusban 2 hetet (nekem 3 kell, a fiammal Norvégiai körutat terveztünk, bár ez nagyon úgy néz ki, hogy elmarad)  és a szokásos augusztus végi tábor, amire szintén megvan a repjegy (bár a tábort már törölték, nekem kell az a hét Balaton).

A some találkozón új normálisról beszéltek, hogy most még átmeneti állapot van (mint mindig, ha valami befolyásolja az életet, akkor normális a tranziens), de aztán visszatér az élet valamiféle kerékvágásba, ami persze nem ugyanaz, mint a krízis előtt, azaz új normálisba. Egy ismerősöm is hívott, ő is új normálisról beszél. Remélem, hogy nem a régi normálisok tűnnek el, és a hülyék lesznek az új normálisok, bár egy fekete hattyúkkal teli világban arra is fel lehet/kell készülni.

Hogy mire gondolok? Mikor a tőzsde beszakadt a korona krízis miatt, és kicsit kezdtek a részvényárak magukhoz térni, ismerősök mondták, hogy most kell venni, mert ezzel csak nyerni lehet. Akkor eszembe jutott a magyar foci, még viccesen meg is jegyeztem, de azt mondták, hülye vagyok, és gyáva. Most a hétvégén panaszkodott az egyik ismerősöm (aki lehülyézett), hogy beszállt, vett Nokiát, Fortumot, meg kisebb cégek részvényeit, s most 20 százalék mínuszban van. Emlékszem, mikor a Nokia 60 euro felett járt (most kb 3), és még innen is van lefelé (A-Company, Balansor: ezek a részvények képesek voltak 0.1 euróig olcsóbbodni). Korlátlan még az út lefelé. Persze mindenki abban bízik, hogy az új rend majd az lesz, hogy Európa visszanyeri régi fényét, és a világ majd értékelni fogja az itt készített 5G hálózatot, szemben az olcsó kínaival, de semmi garancia arra, hogy ez így is lesz. A finn maszkgyártás most kezd (újra) beindulni, akkor, mikor a krízis lassan véget ér... Vajon a finn telefongyárakat mikor indítják újra, mikor adnak újra munkahelyet 50-60 ezer embernek?

Legyen ennyi elég,  a lényeg az, hogy még nem értük el a végét, és ki tudja, mit hoz a holnap. Itt mindenesetre egyre több autó van az utakon, és a bolt is folyton tele van, és nehéz az átmeneti állapot (karantén) idején megszokott napirendet tartani. Az esti napfény és az éjjeli séta ellenére. (jut eszembe: sajnálom a Finnországban ramadam-ot tartó barátaimat)