2020. május 15., péntek

Csak kesztyűben

A mai (tegnapi) nap tanulsága: kerti munkát csak kesztyűben.

Miért? Megpróbálom kifejteni. Történt az, hogy hirtelen minden kizöldült, tavasz lett, s nekem KELLETT vennem virágokat, otthagytam egy százast (100 euro, lassan uszkve 40 ezer magyar Forint) a Plantagenben. Vettem muskátlit a bejárati ajtó elé a szokott helyre, a hosszúkás virágládába, vettem egy lógatós vázában/tálban (pontosabban abból kilógó) fehér tölcséres virágot, azt hiszem petúnia a neve, vettem markettát, magyarul margarétát (m-alliterál) az udvarra, de még ott állt üresen a nagy lábas fa virágtartó, és a tavaly lerakott járólapok mellett egy 20 cm keskeny földsáv. Mikor ma a hamburgeremet megettem (elhozatalra lehet venni, elhoztam, itt ettem meg távmunka szünetében), pontosabban akkor, amikor a metszőollót kerestem a szekrényben, észrevettem, hogy van itthon egy rakás virág mag, aminek most van itt az ideje, mivel olyan szép idő van, s délutáni kávé szünetben kiszaladtam az udvarra, hogy virágot ültessek.

Hülye, nem?

Szóval meguntam a munkát, a telepítést, a GPU driverrel való vacakolást (a Microsoft valami átlag felhasználóknak való lebutított meghajtó programot akar erőltetni, ami nekem nem jó, mert nem tudom kikapcsolni a kijelző meghajtást, és nem tudom az nvsmi-t elérni, mivel én csak számításra, és nem játékra használom, azt előbb csökkentett módban le kell törölnöm, helyére feltenni az NVidia saját driverét, de persze ez a Microsoftnak nem tetszik, birkózni kell... bonyi), és kimentem a kertbe gyönyörködni a tavaszban, a csicsergő madarakban, a szomszéd ugató kutyájában, és a rövid köntöse alól kilógó csipkés bugyis fenekében.

S akkor jött az ihlet, hogy ha már szünet, legyen haszna, ott az üres edény, van két 50 literes zsák virágföld, az elég.

Kiöntöttem, és fürge ujjaimmal egyengettem el azt a puha virágföldet, élmény volt benne turkálni, gyömöszölni. A vázával és a virágtartóba szerelt vödörrel nem is volt semmi baj, de a földön a régi talajban lehetett valmi, ami megvágta a kezem, építési törmelék maradék, rozsdás fém kupak, vagy üvegcserép. Mélyre ment. Csapvíz alatt lemostam, már amennyire a földtől fekete kezemet és a mély sebet le tudtam mosni, lefertőtlenítettem (beleöntöttem egy fél üveg betadine-t), megkerestem az orvos telefonszámát, megpróbáltam megkeresni, mikor kaptam tetanuszt (az utolsó lehetséges időpont 2012 szeptembere, akkor műtöttek valamivel, persze ezt is csak ennek a blognak a segítségével tudtam betájolni, mert írtam róla, de az online orvosi adatbázisban semmi adat nem szerepel sem oltásokról (tudtommal nem kaptam Finnországban), sem arról a műtétről, mert az z adatbázis csak 2014-tõl él, s arról is csak halvány emlékeim vannak (finnül: heikko muistikuva), hogy lábadozva az orvos mondott valamit arról, hogy mivel nem találtak információt a korábbi tetanusz oltásokról, ezért kaptam újat, vagy nem kaptam).

Mindenesetre kértem újat, holnapra van idõpontom.

Update: az orvosi rendszer mégiscsak jól működik. Hivatalos adatkérésen keresztül (suomi.fi) kértem információt arról, hogy 2012-ben a műtét alatt/után kaptam-e tetanuszt, s hogy biztos legyen, reggel be is telefonáltam az irattárba (arkisto), hogy megsürgessem, de mondták, hogy el is ment a válasz a hivatalos csatornán, szóval már tudom, hogy kaptam-e vagy sem, de ez orvosi adat, és ha elmondom, meg kell öljelek benneteket, inkább nem mondom el.

Ami biztos, hiába ciki, meg kislányos, ha földben kell turkálni, vagy a wc-ben, innentől mindig fogok felvenni kesztyűt, már ha van itthon. Nagy felelőtlenség kézzel egyengetni a földet vagy turkálni benne, lehet ott vipera, krokodil, piranha, kullancs, meg mindenféle rozsdás szög...

 
 
Update: a tegnapi virágaim, havas napsütésben (május 15-én):


Nincsenek megjegyzések: