Hajókürtös madár - végre itthon

Ma az volt a legjobb, hogy már reggel hazajöttem a szigetről. Nem aludtam sokat, a kb 1 órai elalvás után 3-kor kimentem napfelkeltét nézni. Valami madár olyan hangon búg ott minden reggel, mint valami hajókürt, az ébresztett fel. Rákeresve kiderült, hogy nem más, mint a kaulushaikara  (a link mögött videó), egyenesen fordítva galléros gólya, de a magyar neve bölömbika, és több kilométerre is elhallatszik a búgása.


Sikerült visszaaludni, de 5-kor megint tindereztek a madarak, meg egy harkály kopogott az ablakom előtti idős tölgyön. Aztán 9-ig vártam, hogy felébredjen a tutajos, és átvigyen a túlsó partra. Addig megkávéztam, megreggeliztem, elintéztem a reggeli mosdást. Rájöttem, hogy ha a partról akarok a folyó vizében megmosakodni, akkor 20 centivel a talpam alá kell lehajolni a vízért, de ha gumicsizmában beleállok, akkor simán meg tudom mosni akár az arcom is. Fasza ez a finn gumicsizma. A kullancstól is megvédett.

A tegnapi hidegvizes fürdőnek megvolt a hatása, mikor az éjjel ki kellett mennem a fa budiba, szabályosan rázott a hideg, úgy, mint amikor szeptemberben kórházba kerültem. Akkor is szauna után hideg tóban úsztam, fázott és jéghideg volt a lábam, aztán másnap éjjel előbb csak rázott a hideg, akkor még nem volt lázam, de reggelre felment 39 fölé, a többit tudjátok. (Szédülve autóval mentem az orvoshoz, onnan beutalóval a kórházba, ahonnan annyi időre se akartak kiengedni, hogy a kocsit elvigyem a fizető parkolóból az exem udvarára, de aztán megoldottam azzal, hogy ha 1 órát várni kell a kórteremben az ágyamra, addig kiugrok vacsorát venni. Egyébként azóta is vizesedik a lábam). Szóval volt miért aggódni, nehogy belázasodjak. Még az előtt haza akartam érni. A kocsiban persze egész úton égett az arcom, itthon is. Lázam még nem volt.

Aztán ledőltem, kicsit pihentem, és eszembe jutott, hogy ma délután kávéra vagyok hivatalos, évzáró bulira a lányomékhoz. Mocsár sütit vettem (mudcake), málnát, epret, áfonyát és tejszínhabot hozzá. Utána jobban voltam, kimentem (autóval) sétálni, az autós mászkálás után laza sétára is kimerészkedtem, kb 2-3 kilométerre, sietség nélkül. Mostam, mosogattam, kiteregettem, főztem diétás ebédet, locsoltam, kivittem a szemetet, behoztam a kocsiból a bográcsot meg a hálózsákot... Most kész vagyok a belázasodásra, ha jönnie kell, hát jöjjön.

A másik legjobb az volt, nem ez a legeslegjobb, hogy a gyerekkel süteményeztünk. A bizonyítványa szépre sikerült, fele legjobb, fele a második legjobb a skálán, a magatartása közepes. Ezt mondjuk meg tudom érteni, ezzel a tanárral nekem is bajom lenne. S én sem voltam jobb általános iskolában.

A harmadik meg az, hogy most úgy néz ki tényleg időben vagyok, még nincs 11 óra és kész a beszámoló.

A negyedik meg az, hogy itthon van block-out függönyom, amin nem jut át a fény (kb mint a vetítővászon, feltekerhető), tudok majd aludni, ha a természet kegyes lesz, s a lázam nem szökik az egekbe.