A nyári szünet első napján

Ami nem jó, hogy továbbra is fáj a bokám, szerintem visszér, ahol a zokni gumírozása elszorítja, az alatt. Elkezdtem használni szorító zoknit, ami majdnem a térdemig ér, mert hátha használ, meg a vizesedő lábaimnak is jót tesz, de nem használt eddig, tovább erősödött a fájdalom, és most már ott is fáj, ahol a fájdalmat megszüntetni viselt zokni gumija van, a térdem alatt, elöl, a sípcsontom bal oldalán. A bokámnál nem látok, csak kitapintani tudom a fájós eret, a térdemnél látszik is, hogy ott tekereg a nagy kékség. De semmi gond, az orvos szerint (finn volt) nem visszér, hanem érzőideg eredetű, erre utal az, hogy az éjjel felpolcolt lábbal aludva a jobb combom erősen égett és fájt, a derekamnál lehet becsípődve. Ezt tudom, valami nyomja az ideget, tart már vagy 2 éve, de dr Google szerint lehet "hasi folyamat", amit ki kell zárni. Ez még nem történt meg. Amúgy a májam tája is fáj, a bordáim oldala jobb oldalon, erre meg azt mondták, hogy tornáztassam, kaptam rá mindenféle tornamutatványt kinyomtatva. Nem most, hanem kb 1 éve. Mert hogy ez is az idegpályák miatt van.

Ennyit a finn orvostudományról. Hogy mi bajom, azt nem tudják, de sem kullancs, sem aids, sem korona nem mutatható ki, akkor egészséges vagyok. Kizárásos alapon. Egyébként kb a tetanusz oltás után kezdődött a fájás, előbb csak este fürdés után, mikor töröltem, vettem észre, hogy ha lefele tolom a törölközőt fáj, ha felfele húzva törlöm, nem fáj. Ki is találtam az okát: lefelé nyomva a lábamat visszatolom a vért a bokám felé, ahol az érben felgyűlik, és szinte szétreped (ilyen érzés a fájdalom, mintha valami bent szét akarna repedni), ha felfele húzom a kezem a bőrömön, akkor a vér tud a gát után áramolni, nem gyűlik fel (mint a tiszai víztározó), hanem követi a kezem, nincs fájdalom.

Gondolom az orvos hülyének nézett megint, hogy mit spekulálok. Azért ajánlott valami visszér krémet, de inkább ENG-re küld (és nem EEG-re) és nem keringés-ultrahangra. Időpont két hét múlva (magánrendelő, azért ennyire "hamar"), de addigra félek kimúlik a "beteg".

Ami jó volt ma, az az, hogy

1. majdnem 8 órát aludtam, és csak azért nem volt meg a 8, mert éjjel arra ébredtem, hogy ég és fáj a felpolcolt lábam, és addig nem mertem visszaaludni, míg ki nem mozogtam és meg nem győződtem róla, hogy ha visszafekszem, megérem a reggelt amputáció nélkül.

Lám így kell egy jóba beleszőni a pesszimista negatívot.

2. Munka után elvittem a gyermeket a Huippu nevű famászó helyre. Tudjátok, ahol a magas fák között kötelek vannak kifeszítve, és azokon mászkálunk mindenféle védőfelszerelésben. Korona ellen még kesztyűt is adtak. A pályák végén kötélen csúszva ereszkedtünk le. Azt bírtam. Ja és ami jó még, hogy jobban bírtam, mint a 11 éves. Energiával, és lelkesedéssel. (Találkoztunk 2 magyar lánnyal, 13 évesek, akik mellettünk mászkáltak. Nem tudom ki gyerekei lehettek.)

3. Még csak 11 óra, kint még esti világos, s én már megfürödve, pizsamában, ágyra várva. Mindjárt jövök, csak még bekenem a lábam visszér krémmel, hátha.

Huippu