Lehülés

Napokig 30-32 fok volt nálunk, eszméletlen meleg Finnországban. Nem is bírtuk volna, ha nem megyünk el minden nap vízpartra a gyerekkel, voltunk szabadtéri uszodában (kb strandon, ahol csak egy úszó medence és egy gyerekmedence van, meg három egyenes csúszda), voltunk homokos tengerparton, ami leginkább olyan volt, mint a Balaton déli partja: bementél 100 métert és még nem ért derékig, aztán hirtelen mélyült, meg voltunk tóparton itt a közelben, de nem a Bodomin, hanem a Lippajärvin, ahol meg pillanatok alatt nyakig ért. A víz meleg, és szerencsére tiszta (kékalga mentes) volt. A gyerek élvezte. Én nem annyira, a vállam húzódik, valszeg több UV-t kaptam, mint amit az onkológusom jónak tartana. De hát a gyerek az gyerek. Nem akarok neki rosszat, nem akarom mindenáron kirángatni a vízből, főleg, hogy új fiú barátja van, s vele találkoztunk megint, de a vége az lett, hogy milyen rossz szülő vagyok, mert csak magamra és az anyajegyekre gondolok.

Aztán ma megjött a lehűlés, lesz eső is. Az jó, mert félő volt, hogy kigyulladnak az erdők a szárazságban. Ma pl erős füst szag jött be az ablakon, amikor elrepült a házunk fölött egy helikopter, és olyan nagy csomagot cipelt, mintha erdőtüzet oltani menne. Meg is néztem a másik oldalt, nem-e az erdő ég. Nem is tudom, ha veszély lenne, hogyan értesítenek, hogy evakuálni kell? Telefon? Rádió? (az ritkán megy) Sziréna? Szerencsére nem erdőtűz volt, csak egy robbanás a nemzeti színházban, felújítási munkák, egy sebesült.

Ma reggel a munkahelyen kezdtem. Még mindig nem szabad bemenni, csak ha nyomós indok van. Az egyik ilyen, hogy a benti gépem, amit itthonról távolról (RDP-n keresztül) érek el, újra kellett indítani. Múlt csütörtökön tervezett áramszünet volt, és péntek reggel nem indult újra. A pénteket kibírtam nélküle, s gondoltam, majd a hétvégén, ha arra járok beindítom, de aztán jó volt a gyerekkel, és elfelejtődött. Ma teljesen másfelé jöttem haza kelet-Helsinkiből, ahova leginkább csak aludni járok, aztán félúton a ringen eszembe jutott, hogy... Valaki más is kérte, hogy aki bent ügyel ugyan indítsa már be a gépét, aztán mikor leokéztam, hogy megvolt, jöttek sorba a kérések, másfél órán keresztül csak ipari gépeket bootoltam. A főnököm ha tudná, biztos tökön rúgna. Mondjuk nekem más dolgom is volt ott, s nem csak az, hogy reggel elmaradt a kávé, s a Jura gép mégis jobbat főz, mint amit én itthon tudok a 6 személyes kotyogóssal, hanem meg akartam keresni a szakáll balzsamot, amit valaki viccből hozzám vágott, mert azzal akarom kezelni a vízben és napon kiszáradt szőrömet, meg hogy keressek egy 15 méteres hálózati kábelt, mert a munkahelyi laptopom folyton leakad az itthoni wifiről, és azt mondja ez a hálózat nem engedélyezett. A router újraindításával, és a távoli munkaállomásra visszalépéssel meg lehet oldani, de ez alkalmanként 5-10 perc, és napi 3-4-szeri művelet. Azt sejtem, hogy a vezetékes hálózattal nem lenne ennyi kiesés. Bár a kiesés jó, mert amíg nincs net, ki tudok ülni az udvarra kévézni, vagy a szomszéd feleségének a fenekét nézni, mikor egy szál bugyiban kint meetingel. Mondjuk ma nem, mert hideg volt. Nekem jól esett, kicsit ástam is, mert van valami rohadt terjedő gaz az udvaromban, amit lehetetlen máshogy kiirtani, fel kell ásni a füvet, és ki kell szedni a kúszó gyökereket. Ha minden igaz magyarul podragfű a neve. Most olvasom, jó lett volna rovarcsípésre, egy hete Juhannuskor összeszedtem 25-30 viszkető szúnyogcsípést, amire végül aloe vera krémet kellett vennem, de nem igen használt, a feléből (elvakarás okán) új anyajegy lesz... :(

Az alvással továbbra sem vagyunk kibékülve... Az oldalam továbbra is fáj, ez elnyomja a lábam fájdalmát. Megpróbálok együtt élni vele. Egyre több az ilyen idősödéssel járó kellemetlenség.

Remélem ti jól vagytok... Ágyő

Ja jut eszembe, holnap meglátogatjuk a nagykövetséget. Tegnap összefutottunk a konzullal a parton, s mindjárt lett időpont útlevelet hosszabbítani.