Ma az orvostól kijövet összetalálkoztam az egyik kollégámmal. Már majdnem egy hete kötelező szabadságon vagyunk (az egész vállalat, amerika, európa, ausztrália, mind most vette ki, hogy ne legyen annyira megrázó a leállás, meg állítólag anyagilag is jobb, ha a cég nem tartozik a dolgozóknak majd valamikor kivehető szabadságos napokkal). Ez most mindegy, nem lényeg. Szegény csajszi a korona alatt vette észre, hogy szemüveg kell neki, mert fárad a szeme a távmunkától. Képzelhetitek, hogy milyen nehéz volt bekerülni vizsgálatra (csak minden tizedik optikus volt nyitva), és mikor meglett az első szemüveg, rossz volt. Nem lep meg, az enyémet is elrontották. Most vár a javításra, közben szabadság lett, és már nem is fáj a feje meg a szeme, s lassan a távmunka helyett - önkéntesen - bemehetünk majd állítólag a munkahelyre (én ma is belógtam venni az automatából kedvezményes kólát, mert épp a munkahely mellett, hazafelé jövet jött rám a fejfájás, és eszembe jutott, hogy a munkahelyi fiókomban van még munkahelyi agyártalom ellen ott tartott Algopyrin. Bent volt a takarító fiú, amúgy síri csend. Kérdi, mi van, mert a héten senki nem nézett be. Korábban mindig volt 1-2 renitens, aki a tiltás ellenére bement nyomtatni vagy faxolni, meg mindig volt ügyeletes, aki újra indította a lefagyott gépeket. Mondom neki, hogy szabadság, teljes leállás. Neki elfelejtették mondani... :) Elbeszélgettünk az élet problémáiról, kicsit finnül, kicsit angolul, kicsit oroszul, mert hogy ezeken tud valamennyire. Aztán mentem dolgomra, a szemészetre.
Kb így jártam én is. Mármint úgy, hogy a szemem mintha megjavult volna. A múlt hétvégén szigeten voltam, hétvégi ház (mökki), lógtam a függőágyon, és bámultam az eget, pontosabban a fákat. Mutatnám, még elő kell hívni a képeket. Akkor nem volt rajtam szemüveg. Kezdtem megszokni nélküle. Persze olvasni nem tudok, de már nem érzem úgy, hogy mintha satuval nyomnák össze a fejem. Aztán elmentünk a lánnyal ugrálni. Voltunk fát mászni is, ott rám szóltak, hogy inkább vegyem le, mert úgy járok, mint az 5 méteres medencében a fitnesz karkötőmmel, hogy leesik. Szerencsére volt egy búvár, aki felhozta (meséltem már? Bon voyage érzésem van - (C) Matti Nykänen)). A szemüveg meg ha leesik a fáról, vagy beesik a bokorba, vagy eltörik. Aztán elmentünk ugrálni egy trambulinos helyre. Ott is szépen letettem, aztán mikor végeztünk, felvettem. Rohanni kellett, mert lejárt a parkoló jegyünk (5-10 perccel túltoltuk az ugrálást). A kocsi mellett öltöztem át, hogy ne az izzadt pólómban bűzölögjek. És képzeljétek, mi történt! feltettem a szemüveget a kocsi tetejére... A többit rátok bízom.
Mire észrevettem, hogy nincs üveg a szemem előtt, és visszamentem, már ott hevert kompresszálva. A parkolóból kihajtva, a kocsiúton eshetett le, és valaki már sikeresen áthajtott rajta. Most ilyen (mutatom).
Ilyen volt az eredeti (ferde, de az egész fejem ferde, nem a szemüveg hibája). Ez a kép a fodrász után volt, aki rövidre vágta a szakállam is, van, akinek bejön, én már csak a napvédelem miatt tartom:
Tegnap és ma az optikusokkal veszekedtem, hogy mindegyik más értéket mér, hogy legyen így mérnök az ember, és milyen paraméterekkel rendeljen magának új szemüveget? A biztonság kedvéért rendeltem hármat, egy távollátót (pl vezetéshez, élvezem, ha el tudom olvasni a messze előttem menő autók rendszámát is, vagy a lekanyarodáskor a táblán az irányt), vettem multi-fokálisat, de jobbat, mint az előző, és ebből vettem egy napszemüveget is. Rengeteg pénzt ott hagytam csak azért, hogy jobban lássam a
Ma is volt valami, ami érdekes volt, tűvel szurkálták a lábam és árammal rázatták, olyan érzésem volt, hogy kiborgot csinálnak belőlem. Mikor nyomtam az izmomat, hallottam, hogy az elektromos jelek felerősítve lassabban vagy gyorsabban pulzáltak. Persze az idegeimmel semmi baj, a hiba máshol keresendő, még mindig nem értem, miért fáj a lábam. Meg azt sem, miért ilyen vizsgálatra utaltak be, és miért nem egy véna-ultrahangra. De hát nekem nincs orvosi végzettségem, dr Google meg nem ad beutalót. Szóval ebben nem tudom, mi a jó most.
Mi még? Ígértem képeket. Ja igen, borzasztó meleg van, és tegnap úgy dörgött, hogy a szomszéd házba vágott bele. Finnországban még nem láttam villámhárítót, nem tudom, itt hogy vezetik el.
Úsztam is sokat.
Most jöjjenek a képek.
A hétvégi ház egy szigeten van. A folyó ott tóvá szélesedik. Jó kiülni a partjára.
Meg jó bele menni. 22 fokos volt. És itt egy jó példa, hogy miért ne használjuk a mobiltelefon kameráján a zoomot. Mert szar, darabos képet csinál, amit utána a kicsinyítéssel sem lehet megjavítani. Avagy inkább egy selfie bot, vagy egy állvány (tripod), mint hogy megkérjetek egy nőt a fotózásra.
Ez az az emlegetett micsoda (nyugágy?).
Bizonyíték, 22 fok. A vízé. Ez egy vízhőmérő.
A gyerekkel rododendron parkban voltunk. Haaga városrész, Helsinki. Az érdekes az, hogy itt is, mint a múlt hétvégi rodo parkban is, az azálea virágzott, nem a rododendron. Bár ez kicsit ellentmondás, mert az azálea is rododendron (aki orvos, tud latinul, annak mondom: Rhododendron simsii).
Ez sima rododendron levele. Csak megtetszett, én csináltam a régi telefonommal. Csak mert dicsekszem, hogy van új, mondtam már?
Ilyen kis fa utakon lehet bemenni a bokrok közé. Rengeteg színben van. Keresztezik őket, aztán Finnország területén 4-5 különböző helyen elültetik, és azt vizsgálják, melyik marad meg, melyik bírja az éghajlatot.
Azálea ez is.
Valamelyik este kimentem a tengerpartra. Ezt kb 10 órakor fotóztam (naplemente most kb 11 körül van, de nem lesz sötét. Most lesz Juhannus, a Szentiván éj, aztán már megyünk is bele a télbe megint).
Néha kiülök az udvarra reggelizni.
Ez a trambulin park, itt ugráltunk. A gyerek élvezte. Én, hát, hogy is mondjam, amikor a vér a kis lábujjamból az agyamba áramlik, az olyan, mint amikor nagyon mélyre merülök le a medencében.
Még egy ráadás. Matti Nykänen, a repülő finn (síugró) elszólásai szólásokként terjednek, az olyanok, mint fifty-sixty, vagy "az ember számára a legjobb időszak az élet". Nehéz magyarra fordítani ezeket, de most alkottam egy hasonlót, a címben olvasható (minden jóban van valami jó). Ebben a blogban az, hogy most abbahagyom.
Update: Hiányzik a lezárás, pótolom. Most kényszerszabadságon van a szemem, kb 2 hetet igértek, mire meglesz az első próbálható szemüveg, amibe belejátszik az is, hogy holnap országos ünnep (berugás), aztán nyári szünet, s ha elsőre nem lesz jó, szerintem csak augusztusra lesz újra jó szemüvegem. Addig van egy olvasó (ma beállíttattam a fül részét, hogy ne essen le, ha lehajolok), meg egy régi gyenge, amivel érdekes módon távolra és rövidre is látok. Nem is értem, miért kell ott hagyni akkor a boltban majdnem ezer eurót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése